Az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) és az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) 2019. július 18-án hivatalosan megerősítette az együttműködésükt a menekültügy, a határellenőrzés és a migrációkezelés területén.

Dimitrisz Avramopulosz, a migrációért, a belügyekért és az állampolgárságért felelős európai uniós biztos és Maria Ohisalo, az EU Tanácsának Finnországának elnökségét képviselő finn belügyminiszter részt vett az aláírási ünnepségen.


Avramopulosz uniós álláspontként azt hangoztatta, hogy mindezzel a cél a tagállamok támogatása a menekültüggyel, a migrációval és a határokkal kapcsolatos kihívások jobb kezelésében. Mások ugyancsak elmondták, hogy a két ügynökség feladata a határigazgatás (!) és a menekültügy területén képzés, elemző munka, adatgyűjtés és konkrét operatív támogatás a helyszínen. A Frontexnél az ismertetett elképzelések szerint „hozzájárul a bővülő helyszíni jelenléthez a jövőbeli Állandó Hadtest fejlesztése és az egyedülálló szakértelem révén, amely határokon átnyúló helyzetképet biztosít majd a felmerülő kihívások és trendek pontos meghatározása céljából. ”

Dimitrisz Avramopulosz, az Európai Bizottság migrációs politikáért és uniós belügyekért felelős tagja (Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet)

Az együttműködési terv a 2019–2021 közötti időszakra terjed ki az operatív együttműködés, az információ és elemzés, a kapacitásépítés és a horizontális együttműködés területén. A két ügynökség együtt fog dolgozni olyan projekteknél, mint például a Migrációkezelési Támogató Csoportok (MMST) felállítása és végrehajtása, valamint közös helyzetképeket készít az illegális migrációról és a nemzetközi védelmet igénylő személyekről.

Az ismertetett hivatalos elképzelések nem pusztán egy szemantikai problémát vetnek fel, hanem a kérdésnek ez a fajta megközelítése a napi operatív feladatok terén is jelentősen más szemlélet alapján irányított végrehajtást eredményeznek. Az Európai Unió mai álláspontja szerint elsősorban határigazgatásra, más szóval határmenedzsmentre van szükség, ami nem egyenlő az államhatárok biztonságos őrizetével, a védelemmel. Ha az elsődlegesnek tekintet feladat mégsem a határbiztonság garantálása, vagyis a határvédelem, hanem sokkal inkább a határ- és migrációkezelés (angolul management), akkor a későbbiekben fennállhat majd annak a veszélye, hogy biztonsági fenyegetettség idővel minden határviszonylatra kiterjed, sőt odáig vezethet, hogy a nemzetközi jog által elismert államhatárok vonala már nem esik egybe a ténylegesen kontrollált területi határokkal.

A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott képen Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozik a sajtó képviselőinek az Európai Néppárt (EPP) brüsszeli csúcstalálkozója előtt 2018. október 17-én. Mellette Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár és Várhelyi Olivér nagykövet, a brüsszeli Állandó Képviselet vezetője (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)

Orbán Viktor magyar miniszterelnök az Európai Tanács 2018. október 18-i csúcstalálkozója előtt erről beszélt, amikor annak veszélyét vetette fel, hogy az Európai Bizottság a jövőben „elvenné a határvédelmet a tagállamoktól, és átadná azt a Frontexnek, ahol már nem határvédelemről beszélnek, hanem határmenedzsmentről”. A kormányfő szerint addig határvédelemről volt szó, „azonban ezt Brüsszel határmenedzsmentként kezeli”. A magyar fél a kelet-közép-európai államok azon álláspontját juttatta ezzel kifejezésre, hogy a határokat nem megvédeni akarja az EU, hanem „az átjutást akarja valahogy elintézni”. Ez egy teljesen más gondolkodásmódot kifejező kategória, illetve definíció.

Amiként a határvédelem kérdésében, hogy a migrációval kapcsolatos több más vitapontot sem sikerült teljesen tisztázni az eltelt közel egy évben. Még mindig nem garantált, hogy a jövőben nem lesznek szervezett betelepítési programok, hogy új, úgymond legális migrációs útvonalak nyílnak-e majd, nem tisztázott az afrikai országokkal közös kísérleti migrációs programok sorsa, amiként a humanitárius vízum bevezetésének távoli kockázatai sem, továbbá hogy tartósan bevonják-e az NGO-kat a vízumelbírálásba.

További fontos annak a tervnek, illetve trendnek a tisztázása, hogy az Unió mostani vezetésének reálisan célja lehet-e az, hogy az illegális migráció legálissá téve javítsa majd a statisztikát, és ezáltal növelje a migráció ütemét az EU-ba? Például a korábban már említett Európiai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) 2018-ról szóló éves jelentése szerint megnőtt a formai tekintetben szabályos módon (legálisan) Unióba érkezett migránsok száma, ami 2018-ban 115 ezer embert jelentett.

Ennek fényében érdemes figyelni azt, hogy a mostani szándék szerint szélesebb jogkörrel ruházza fel a határőrizeti ügynökségét, a Frontexet, így nyolc év alatt személyi állományát tízezer főre bővítenék, a költségvetését 2027-ig között közel megháromszoroznák, és a Földközi-tengerre hajókat telepítenének.

Ez ösztönző, stimuláló módon hathat-e egy olyan időszakban, amikor erősen fokozott a terrorizmusveszély és a migrációs nyomást eredményezhet a balkáni és közel-keleti helyzet. Jelenleg is polgárháború dúl Dél-Szudánban, és a Közép-Afrikai Köztársaságban, a kontinens délnyugati országaiban – Afrika legnagyobb lélekszámú, 220 milliós népességű országát, Nigériát pedig a terrorizmus állítja súlyos kihívások elé.

Ebben a helyzetben a Frontex szorosabbra fűzi az együttműködést az Európai Unió Menekültügyi Ügynökségével (EASO), amelynek az a feladata, hogy támogassa a tagállamokat a menedékkérelmek hatékony elbírálásában.

Mindez alapján Orbán Viktornak, illetve a magyar kormánynak az a tavaly októberi megállapítása, hogy az Európai Bizottság és az uniós vezetők részéről tett javaslatok, amiként a mostani Frontex–EASO együttműködési terv is, inkább elvenné, gyengítené tagállamok nemzeti hatáskörét annak érdekében, hogy a határvédelmet az Unió menedzselje. A magyar fél és a visegrádi országcsoport által képviselt álláspont azonban nem a tagállamok ellenében kívánja megoldani a határvédelem és a migrációs kihívás problémáját, hanem úgy, hogy a tagállamoknál maradhat a védekezés joga.