Heinz Buschkowsky, Berlin-Neukölln (Berlin nyolcadik kerületének) egykori szociáldemokrata polgármestere egyik képviselője azon ritka politikusfajtának a jelenkori Német Szövetségi Köztársaságban, akik vállalják az őszinte és kritikus szembenézést a német politikai mainstream által diktált, „bevándorlóország vagyunk” koncepcióval, és aki a felismert valós társadalmi helyzet ismertetésére vállalkozott a tabudöntögető Neukölln is überall című művében.


E kötet alighanem hasznos olvasmány lenne mind a német szövetségi kormányzat valamennyi tagjának, mind pedig az Európai Unió vezetésében szerepel vállaló, meghatározó politikusoknak. A könyv méltó folytatása a szintén szociáldemokrata múltú Thilo Sarrazin „Németország felszámolja önmagát” (Deutschland schafft sich ab) című 2010-es kötetének. A mű alapján világossá válik az értő olvasó számára az is, hogy miért tévedett súlyosat Angela Merkel és német politikai elit Európára és Németországra nézve 2015-ben.

Neukölln mindenütt megjelenik – üzeni címében a kötet, amely nem kizárólag a Németország nagyvárosaiban, metropoliszaiban kialakult helyzet megismerésében, hanem a vidéki területeken is tapasztalható folyamatok elemzésében és értelmezésében is segíti az olvasót.

(Fotó: MTI/EPA/Swen Pförtner)

Neukölln ist überall – ott, ahol a törvények már egyre kevésbé számítanak valamit. A polgárok (egyelőre) békés többsége Németországban a felszínen elégedettséget mutat a fejleményekkel, mivel beléje nevelték, hogy toleráljon, amíg lehet; ez azonban nem mondható el az újonnan érkezőkről, akik fokozatosan „árnyéktársadalmakat”, párhuzamos társadalmakat építenek fel. Egy olyan világot, ahol a rendőrség, a legitim állami erőszakot gyakorló szervek már csak ritkán – ha egyáltalán megteszik ezt – avatkoznak be. A helyi kultúrát és szokásjogot sem ismerő, beözönlő idegen tömeg tagjai a mindennapokban mind inkább elkenik a meglévő szabályokat és normákat, mivel nem kívánnak igazodni azokhoz. Nem ők igazodnak, hanem ők igazítják magukhoz a német társadalmi környezetet – ez a sajnálatos tendencia pedig egyre erősödni látszik, és szinte már visszafordíthatatlannak tűnik. Ezt pedig nem képes tudomásul venni az a német politikai és vállalkozói elit, amely egy egészen másfajta, elszeparált valóságban éli meg a mindennapjait, így ezekkel a fölmerülő társadalmi-szociális problémákkal nem is nagyon találkozik.

Buschkowsky számokkal, statisztikákkal mutatja be az integráció sikertelenségét, a többnyire szegénységben, társadalmilag hasznos munka végzése nélkül tengődő kisebbségeket, akik inkább csak exportálják a problémáikat, a vallási és etnikai alapú elkülönülést és konfliktusokat a többségi német társadalomba. A kebabosok és mecsetek között, a Hartz IV (támogatási, munkanélküli és szociálissegély-rendszer) világában felnővő generációk ezek, melyek fiatalabb része a perspektíva-nélküliséget és a pozitív példák hiányát látja csupán, így a helyzet a másod- és harmadgenerációs, migrációs hátterű rétegeknél sem változik igazán. Ez a világ nem lép ki a bevándorló negyedekből, a gettókból, igazán sosem szorul rá az államnyelv használatára, és még büszke is elkülönült, erős identitására, az iszlám vallású bevándorlók körében pedig inkább azt a nézet van jelen, hogy nem ők azok, akiknek alkalmazkodniuk kell az itteni világhoz.

A „Neukölln mindenütt megjelenik” állítás még nyilvánvalóan nem igaz egész Németországra – a kötet megjelenésekor, 2012-ben sem volt az, és talán ma sem. A jellemzően a volt NSZK területén átformálódó nagyvárosi létben azon már olyan társadalmi változások is tapasztalhatók, amelyek a későbbiekre nézve magukban hordozzák a súlyosabb veszélyeket. Még a nem migráns németek közül is sokan, váratlanul kerülhetnek szegénységbe, míg a migráns hátterűek jelentős része még ma sem tud hasznos munkából, saját jövedelemből megélni, ami csak tovább növeli a társadalmi feszültségeket.


Heinz Buschkowsky a saját életének a tapasztalatait írja meg: ő Berlin-Neuköllnben született, és azóta is ott él. Egyszerű körülmények között nevelkedett. Az állami oktatásnak és a kormány támogatásának köszönhetően elérhetett valamit, és ez a nem könnyen sikert hozó élettapasztalat formálta őt. Hisz abban, hogy az oktatás és nevelés megváltoztathatja az embereket, és meg van győződve arról, hogy azoknak, akik előre akarnak lépni, be kell tartaniuk a szabályokat.

Demográfiai szemszögből nézve: az 1990-es évektől a Neuköllnben élő fiatalok száma, összetétele is drámaian megváltozott. A bűncselekmények számát rögzített referenciaértékre konvertálva, míg 1990-ben 25 bűncselekmény tartozott ezerből a 21 év alatti fiatalokhoz, 2007-ben már 58 bűncselekmény, bár 2011-re ez az érték 44-re esett vissza. 1990-hez képest azonban a növekedés továbbra is jelentős, és nem szabad figyelmen kívül hagyni a súlyosság és a brutalitás növekedését, valamint a fegyverek terjedő használatát a bűncselekmények során a mind nagyobb arányban migrációs háttérrel rendelkező 21 év alatti helyi népességben.

A szerző szerint muszáj kijelenteni, hogy Németország mostani bevándorlótársadalma a státuszát tekintve nagyrészt a német átlagszint alatt lévő bevándorlókból és gyermekeikből áll. Az iskolai végzettség és a szakképzettség hiánya jellemzi túlnyomórészt a társadalom alsóbb rétegeihez tartozó migránscsoportokat. Az iskolai végzettség nélküli emberek aránya hatszor nagyobb, mint a többségi németek körében. Ha csak a török születésű bevándorlókat vesszük tekintetbe, akkor az értékek még drámaibbak: itt a különbség tizenkétszeres a férfiak és húszszoros a nők esetében a német népességhez képest. Az európai migráns hátterűeket is sújtja a probléma: például az olasz bevándorlók körében a férfiaknak 11%-a, míg a nőknek 13%-a nem rendelkezik semmilyen iskolai végzettséggel.

Buschkowsky szerint az oktatás kulcsfontosságú, ezért prioritást kell élvezzen az egész lakosság életszínvonalának fenntartása és a nemzedékek szolidaritási paktuma érdekében, továbbá nyíltan kimondja: a születési arány növelésére különösen az oktatás-orientált népesség körében kellene törekedni. Csak ennek függvényében lehet később számba venni egy képzeletbeli, optimálisnak vélt bevándorláspolitikát.

A kötet világossá teszi, hogy csak a német gazdaság és társadalom számára célszerű migrációnak lehet értelme, és a 2012 óta történt fejlemények csak megerősítik: a Merkel és Nyugat-Európa számos más vezetője által Közép-Európára oktrojálni kívánt migrációs politikának sokkal több a kára, mint a haszna az európai civilizáció gazdasági jövője, kulturális fennmaradása szempontjából.