Ennek céljából az Európai Parlament és a Tanács rendes jogalkotási eljárás keretében intézkedéseket állapít meg a következőkre vonatkozóan. A beutazás és a tartózkodás feltételei, valamint a hosszú távú tartózkodásra jogosító vízumok és a hosszú távú tartózkodási engedélyek tagállamok által történő kiadására vonatkozó szabályok, beleértve a családegyesítési célúakat is – fogalmaz az Európai Unió működéséről szóló szerződés. 


 Az érintett jogintézmény egyik alapját a család egységének elve, mint menekültjogi alapelv képezi: a menekült házastársának és egyenes ági leszármazóinak meg kell engedni, hogy vele élhessenek a védelmet nyújtó országban. A német lakosság például ugyanakkor szkeptikusan áll a bevándorlás eme formájához: a Bild című országos bulvárlap megbízásában készült INSA-vizsgálatban a megkérdezettek 58,3 százaléka mondta azt, hogy elutasítja a menekültcsaládtagok várható utána jövésének ezt a jogszerű formáját, és csak 41,7% ért egyet ezzel a gyakorlattal.

Az eredmény persze nem meglepő annak fényében, hogy ismert a Bild által is citált szír férfinek az esete, aki munkanélküliként négy feleségével és huszonhárom gyermekével él, a német államtól pedig 30 ezer eurót, vagyis több mint 9 millió forintot kapott havonta. Megjegyzendő, hogy az uniós irányelv szerint a poligám házasságot nem ismerik el, a családegyesítés joga kizárólag egy házastársat illet meg. Hasonlóképpen nem élhetnek a családegyesítés jogával azon házastársak gyermekei, akiktől a beutazást megtagadták, kivéve, ha a gyermek érdekében ez szükséges.

A családegyesítés lehetővé tételét a bevándorlók tekintetében külön rendelkezés is szabályozza az Európai Unióban. A 2003/86/EK irányelv célja a családegyesítési jogra vonatkozó közös szabályok meghatározása. Ezek lehetővé tennék az Európai Unió területén jogszerűen tartózkodó nem uniós állampolgárok családtagjai számára, hogy velük a tartózkodás helye szerinti EU-tagállamban egyesüljenek. A cél a családi egység védelme és a harmadik országbeli állampolgárok beilleszkedésének elősegítése. Az un. family reunification egyébiránt az ENSZ migrációs kompaktjában is fontos célként szerepel, a több uniós tagállam által támogatott – ám például az Egyesült Államok és Magyarország által elutasított – nemzetközi dokumentum szerint, az államok szabályozásának meg kell könnyítenie a menekültek családegyesítését.

Ha alaposan megvizsgáljuk az irányelv célját, akkor különösen a családi egység védelme kitétel tűnhet fel azok számára, akik az elmúlt hetekben figyelték a magyar családvédelmi akciótervvel kapcsolatos brüsszeli aggályokat. Sokan ugyanis arra a következtetésre juthatnak, hogy miközben az Európai Unió – illetve egyes liberális, bevándorláspárti nemzetállami kormányok – a kétséget kizáróan negatív demográfiai folyamatokat felismerik, a megoldás tekintetében a könnyebb, ámde jóval veszélyesebb utat, harmadik országbeliek irreguláris betelepítését szorgalmazzák az európai lakosság támogatása helyett.

Az un. babaváró támogatás kapcsán az Európai Bizottság vizsgálódása és kritikái elvileg elsősorban a versenyjogi körülményekre vonatkoznak, azon belül is arra, hogy a bankokon keresztül folyósított babaváró támogatás tiltott állami támogatásnak minősül-e. A kifogásokat a Bizottság versenypolitikai főigazgatósága fogalmazta meg. A Bizottság megadhatta volna az előzetes írásbeli engedélyt a babaváró támogatásra, de mindezidáig nem tette, a több hónapja zajló egyeztető tárgyalások ellenére sem.

A babaváró hitel tekintetében tapasztalható hezitálás kapcsán nehéz nem arra gondolni, hogy az „EU kormánya” ne az érintett pénzpiaci szereplőket, illetve a potenciális kedvezményezetteket akarná elbizonytalanítani. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 107. cikke alapján ugyanis a belső piaci szabályokkal egyértelműen összeegyeztethető az állami támogatás, amely nem a verseny torzítására irányul, és nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.

Az EUMSZ 108. cikke értelmében pedig engedélyezhető az állami támogatás, ha az valóban közérdekű, azaz ha a társadalom vagy a gazdaság egészének a javát szolgálja. Vagyis a kormányok néha közpénzből támogatnak meghatározott gazdasági szereplőket (például hitelintézeteket) a társadalom érdekében.

A bankok számára nyújtott támogatások célja lehet például a hitelfolyósítások előmozdítása. Az állami támogatásra vonatkozó uniós szabályozás 2012-es reformja során számos jogszabályt módosítottak, hogy egyszerűsödjenek az ezzel kapcsolatos eljárások.

A babaváró támogatás egy olyan, a magyar kormány által nyújtott szolgáltatás, amely állami forrásokból származik. A hatályos uniós versenyjogi szabályozással ez nem állhat ellentétben, hiszen az uniós jogi normák és gyakorlat az ilyen típusú, állami forrásból származó szolgáltatások körét viszonylag szélesre veszi, és a vissza nem térítendő támogatások mellett ide tartozhat például a kedvező feltételek mellett nyújtott kölcsön, hitelgarancia, vagy a (például családtámogatási célzatú) adómentesség.

A családtámogatásra jogosultak számára ugyanakkor jó hír, hogy a Tanács 1/2003/EK rendeletének 2. cikke szerint a bizonyítás terhét a jogsértést állító fél vagy hatóság – jelen esetben a Bizottság – viseli. Mivel a magyar kormányzat által benyújtott támogatási tervezet megfelel a másodlagos uniós joganyag (közösségi jogi normák) által meghatározott feltételeknek, így nem áll ellentétben az 1/2003/EK rendelet előírásaival sem. A magyar családoknak nem kell azon aggódniuk, hogy egy fatális brüsszeli tévedés kárvallottjaivá válnának.