A Demand Justice (magyarul: Követelj igazságot!) azt állítja: „Ez a törvénytelen elnök mára humanitárius válságot idézett elő országunk déli határa mentén, menedékkérőket a célkeresztbe állítva; már két gyermek halt meg amerikai határjárőrök őrizetében.”

Ahogyan arról a Breitbart hírportál is beszámolt, az említett szervezet elmulasztja megemlíteni, hogy éppen a Trump javasolt akadály próbálja azoknak az illegális idegeneknek – közöttük gyermekeknek – a „humanitárius válságát” megfékezni, akik megkísérlik a veszélyes átjutást a porózus amerikai–mexikói határon.


 A washingtoni konzervatív hír- és véleményportál, a Daily Caller legutóbbi oknyomázása azt találta, hogy Soros György Open Society Policy Centerje (OSPC) korábban 2,2 millió dollárt adományozott a Sixteen Thirty Fund-nak, a Demand Justice fiskális szponzorának.

(Fotó: EPA/Erik S. Lesser)

A Sixteen Thirty Fund önmagát úgy írja le, mint aki fiskális szponzorációs eszközt biztosít donorok részére annak érdekében, hogy a közvetlen tőkét irányítson olyan szociális jóléti projektekhez, amelyek különböző érdekképviseleti, lobbizási, valamint politikai és választási tevékenységeket foglalnak magukban. Megjegyzendő, hogy fiskális szponzorálás – fiscal sponsoring – alatt azon nonprofit szervezetek gyakorlatát értik, amelyek saját jogi és adómentes státuszukat kínálják olyan csoportoknak – általában projektekre –, amely csoportok a szponzorszervezetek missziójával kapcsolatos tevékenységekben részt vállalnak.

A New York Times-nak adott közelmúltbeli interjújában Brian Fallon, a Demand Justice alapítója nem kívánt kommentárt fűzni a csoport finanszírozásának forrásával kapcsolatban, de az újság megjegyezte, hogy Fallon kiemelt előadó volt a Democracy Alliance – a progresszív donorok csoportja – konferenciáján. A Democracy Alliance-t azért alapította Soros, hogy az progresszív szervezeteket támogasson: a DA tagjai meghatározott évi összeggel (200 ezer dollárral) kötelezően támogatnak ajánlott szervezeteket. (2005 óta már több mint 500 millió dollárt juttattak a DA-en keresztül liberális szervezeteknek.)

A Democracy Alliance donorokat irányít olyan baloldali csoportokhoz, mint például az ACLU jogi tanácsadó szervezet, a Trump elnöki beiktatásakor is megmozgatott Women’s March (Nők Menete) vagy a Media Matters for America, amely a médiában a konzervatív „félreinformálás” ellen veszi fel a küzdelmet.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Larry W. Smith)

Fontos annak hangsúlyozása, hogy természetesen nem a jelenlegi elnök az első, aki felülről kívánja irányítani az USA bevándorlási politikáját. Mint ismeretes, Barack Obama amerikai elnök szír menekültprogramjának korábban az volt lényege, hogy az általában akár két évig is elhúzódó befogadási eljárást alig három hónapra mérsékelje, és így lehetővé váljon az elnök 2015 szeptemberében elhangzott ígérete, hogy legkevesebb tízezer szír menekültet befogadjon az Egyesült Államok a 2015. október 1-jén kezdődő pénzügyi évben (az összes befogadott menekült számát pedig 70 ezerről 85 ezerre emelni). Csak összehasonlításként: a bejelentést megelőzően, a szíriai polgárháború addig eltelt több mint négy éve (2011–15) alatt az Egyesült Államok mindössze mintegy másfél ezer szíriai menekültet fogadott be.

2016. augusztus végén jelentették be amerikai illetékesek, hogy valóra váltották Obama ígéretét: tízezer szír menekültet fogadtak be. Ezt a tervet azonban erőteljesen fúrták a republikánus vezetésű államok, ami vitákhoz vezetett a szövetségi kormányzattal. Szakértők szerint az amerikai alkotmány biztosítja, hogy a Kongresszus legyen az a szerv, amely definiálja: mi az, amit egy elnök megtehet és mi az, aminek át kell mennie a törvényhozás szűrőjén. A végrehajtó hatalom nem jogosult a törvényalkotásra, különösen ami a bevándorlási jogot illeti.

Tény, hogy az ötödik körzeti szövetségi fellebbviteli bíróság egy korábbi döntésével támogatta Texas államot és további 26 tagállamot, amelyek sérelmezték a bevándorlási jog Obama általi kisajátítását, amely szabályozásról az elnök azt mondta, hogy „nem okos” és „nincs értelme”, és hogy „akár el is törölhetjük bevándorlási törvényeink teljes egészét”. Texas kérte az Obama elnök bevándorlóknak adandó, „illegális” amnesztiájának megfékezését, és a bíróság úgy találta, hogy Obama amnesztiája valószínűleg törvénybe ütköző a tekintetben, hogy az ilyen nagy politikák eljárási kérdéseit hogyan lehet lefordítani az írás (jog) nyelvére. A bírák elutasították a kormánynak azt az érvelését is, hogy mérlegelési jogkörrel bír arról, hogy szelektíven késleltessen bevándorlókkal szemben folyó bírósági ügyeket (legal action). A bírósági döntést, amely 2015 májusában született, sokan a joguralom győzelmeként értékelték.

Végezetül meg kell említeni, hogy olyan eset is előfordulhat, amikor szövetségi törvényhozók veszik kézbe a kezdeményezést a migrációs folyamatok befolyásolása céljából az Egyesült Államokban. Ilyen kísérletnek nevezhető, az un. RAISE ACT, amely egyfajta érdemalapú bevándorlási szisztéma mentén felére csökkentette volna a bevándorlók számát, ezzel egyfajta előnyhöz juttatva a hazai munkavállalókat.

A teljes nevén az Amerikai Bevándorlás Reformja az Erős Foglalkoztatásért Törvény tervezetét 2017. február 13-án mutatták be az amerikai Kongresszus Felsőházában, ám érdemben nem támogatta sem a Szenátus, sem a Képviselőház többsége.

A törvényjavaslat – amely két republikánus szenátor, az arkansasi Tom Cotton és a georgiai David Perdue nevéhez fűződött – annak érdekében módosította volna a Bevándorlási és Állampolgársági Törvényt, hogy megszüntesse a zöldkártya-lottót (DV Program). 2017-ben mintegy 55 ezer ember érkezett így, kisorsoltan az Egyesült Államokba.

Az ugyanakkor kijelenthető, hogy drasztikusan csökken a jelenlegi adminisztráció döntései nyomán az USA-ba kívülről érkezők száma: miután a befogadási plafont Barack Obama elnöksége idején 110 ezerre emelték, Trump már első elnöki évében már 50 ezer főben korlátozta a befogadható menekültek számát, 2018-ra 45 ezerre csökkentve a számot, amelyet 2019-ben a tervek szerint egy 30 ezres kvótával váltanának fel. Mike Pompeo külügyminiszter ennek kapcsán kijelentette, hogy a korlátozást „az Egyesült Államok által nyújtott más típusú oltalommal és segítséggel együttesen” kell szemlélni és a fenti folyamatot „nem szabad az amerikai humanitárius segítségnyújtás egyetlen fokmérőjének tekinteni.”