Augusztus elején arról cikkezett a német a sajtó, hogy húsadó bevezetését javasolják szocdem és zöldpárti parlamenti képviselők. A javaslat arról szól, hogy a jelenleg hét százalékos kedvezményes áfát emeljék az általános, 19 százalékos szintre. A zöldek mezőgazdasági ügyekben illetékes szakértői szerint az élelmiszerek kedvezményes áfáját a hús esetében kell megemelni, s a befolyó összegek egy részéből lehetne finanszírozni az állatvédelmi kiadásokat.


A német szakminisztérium szerint azonban – környezetvédelmi szempontból – elsősorban a nagy állatállomány és az intenzív állattartási forma jelent problémát – vagyis amikor istállózva és ketrecben kis, szűk helyen, a gyors termelésre koncentrálva tartják a haszonállatot. A tárca szakemberei szerint sokkal hatékonyabb eszközök is vannak az adóemelésnél. Példaként a műtrágyatörvény tervezett szigorítását említették, amely kapcsán a szövetségi kormány most éppen vitára kényszerült az Európai Bizottsággal.

Mint arra többen rámutattak, a baloldal drasztikus ötletének különös pikantériát kölcsönöz, hogy a magasabb jövedéki adó visszaszorító hatása révén éppen a szegényebb fogyasztókat terhelnék meg. Az egész húsadó-törvényjavaslatot egybecsomagolják a tárgyalás alá vett széndioxid-adóval, a társadalmilag igazságosként tálalt húsadó pedig a háztartásokban káros helyettesítő hatásokkal is járhat, hiszen számosan a drágább húsok főzése és sütése helyett inkább az olcsó gyorséttermeket látogathatják majd. A baloldal javaslata így valójában népegészségügyileg is hátrányos lehet főleg azon társadalmi rétegek számára, amelyek amúgy is sokkal kevésbé engedhetik meg maguknak a költségesebb alapanyagokat megkívánó diétákat vagy a magasabb szintű orvosi ellátást.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Rosta Tibor)

A radikális ötletelés „szükségességét” a társadalmi-gazdasági tények sem látszanak indokolni. Például világosan kimutatható, hogy a német polgár saját pénzével, fogyasztásával maga is „szavaz” arról, hogy mit, milyen módon támogat gazdasági szemmel; a számok pedig az állatállomány érezhető csökkenését jelzik, a sertések esetében például egy év alatt négy százalékkal. Az államnak az a dolga, hogy fenntartható, jól működő, környezettudatosabb mezőgazdaságot támogasson, és ennek kereteit kell kialakítania az Európai Uniónak is. Az ökológiai gazdálkodásokra vonatkozó közösségi szabályokat az erőforrások leghatékonyabb felhasználása érdekében kell alakítani oly módon, hogy a kémiai növényvédőszerek, kemikáliák és a műtrágya használatának tiltásával, fokozatos visszaszorításával vagy például a genetikailag módosított szervezetek (GMO-k) tiltásával, helyi és természetes eredetű trágya és takarmány használatával, biotakarmányozással és más, a környezetet és társadalmi érdeket együtt szolgáló állattenyésztési gyakorlatokat alakítsanak ki. Ezek segítik elő az állatok jólétét és a biológiai sokféleséget, illetve a víz- és talajminőség fenntartását, és nem az élelmiszeripari vállalatoknál elkövezett állatkínzások bulvárhíreit meglovagolni kívánó harcias, populista zöld politikusok harsány felvetései.

A megkérdezett szakemberek szerint a vonatkozó agrárköltségek főleg a gazdaság strukturális körülményeitől függenek. A szükséges átépítés minden egyes hizlalóhely esetén 250 euró (közel 85 ezer forint) lenne, ami persze csak egy része a német gazdálkodók pluszköltségeinek. Az átalakított istállóban a munkaterhelés kétszer olyan magas, mint például a szalmalerakás vagy a haszonállatok intenzív gondozása. Az eddig követett gyakorlat alaplogikája ugyanis éppen az, hogy a területegységre jutó ráfordítás nagy, de cserébe nagyobb hozam is jellemzi. A baloldal javaslata alapján összességében kétszer annyi munkaért kétszer akkora költséget kellene elviselnie minden gazdálkodónak, ami még német viszonyok között sem bizonyulna hatékonynak és gazdaságosnak; a vállalkozások átalakításának magas költségei inkább csak bizonytalanságot, kockázatot hoznának a német gazdálkodóknak, az eset alapján a jövőben akár további radikális változtatásokat is eszközlő jogalkotás részéről.

A baloldal által javasolt megoldáshoz hasonló egyéni akciók helyett átfogó mezőgazdasági koncepció kell, ráadásul a javasolt húsadó kifejezetten antiszociális jellegű is; mindenekelőtt a lakosság szegényebb rétegeit érinti, miután az ő kiadásaik főleg a napi fogyasztáshoz kapcsolódnak. Ezt látszik alátámasztani az a felmérés is, amely szerint a megkérdezettek több mint fele ellenezné, és csak 39 százalékuk támogatná a kedvezményes áfakulcs részleges eltörlését.

Az agrár-környezetgazdálkodás céljainak megfelelően mindig is célszerű a fokozatosság elvének betartása, hangzatos ötletelés helyett megalapozott szakpolitikai, és más területekkel összeférő koncepció kidolgozása. Egy ilyen, a mindennapokhoz kötődő szubtilis témában ez elengedhetetlen mind a mezőgazdasági gazdálkodók, termelők, mind pedig a fogyasztók és polgárok termelési-környezeti ismereteinek fejlődéséhez és a szemléletváltás elősegítéséhez.

Végső soron pedig az igazságos közteherviselés elveinek kell érvényesülnie még olyan nemesnek is tartott politikai célok elérése kapcsán, mint a klímaváltozás elleni kormányzati intézkedések.