Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságán Genfben 2017. december 12–13. között tartott kulcsfontosságú konferencia (The tenth annual High Commissioner’s Dialogue on Protection Challenges – A Főbiztosok 10. Éves Dialógusa a Védelmi Kihívásokról) megteremtette a menekültekre vonatkozó globális kompakt alapjait. A kétnapos háttérdialóguson a kormányok, a civil társadalom, a magánszektor, a pénzintézetek, egyetemi tudósok és menekültek mintegy 500 kiválasztott képviselőjét hívták össze. A plenáris megbeszélések, tematikus szekciók és témakör szerinti kerekasztalok révén – a hivatalos közlések szerint – annak módjait is megvizsgálták, hogy miként biztosítható a globális menekültkompakt és migrációs kompakt közötti komplementaritás.


A két kompakt között az egyik fő hasonlóság az, hogy a nem kormányzati szereplőknek alapvető szerepet szánnak, és a migráció esetében is csökkentenék, illetve enyhítenék a tagállami-nemzeti befolyást. A globális migrációs kompaktnak már a címe is árulkodó („a biztonságos, rendezett és rendszeres migráció érdekében”), vagyis rendszeressé és akadálymentessé szeretnék tenni a folyamatokat. Az előkészítéséhez nyilván a célnak leginkább megfelelő, azt elvből támogató szakértőket, tudósokat, szervezeteket, pénzügyi befektetőket, üzletembereket (és más szereplőket) választhatták ki. Ez felveti az elvégzett szakmai háttérmunka (politikai) elfogulatlanságának kérdését is. A menekültügyi csomag fontos szerepet szán a regionális szervezeteknek, amelyek az adott állammal együttműködve dolgozhatnának ki átfogó válaszokat, és részt vehetnének a globális szintű politikai programban (platform), valamint ún. szolidaritási konferenciákon is.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) rendszeresen segítenie kellene a már bevált gyakorlatok kölcsönös közvetítését, cseréjét az egyes szervezetek között (az UNHCR biztosítaná a globális platformot is, amely segítséget nyújtana a speciális helyzetekben szükséges átfogó válaszadáshoz). Mindezzel jelentősen növelnék az alapvetően regionális szerepű szervezetek magasabb szintű (globális) politikai befolyását is.

A fentiek mellett az ENSZ szakosított szervezete, a WHO már hosszú ideje törekszik arra, hogy azonos szintű egészségügyi ellátás illesse meg általában a migránsokat – több dokumentumban a korábban leírtaknak megfelelően nem egyértelműen különválasztva őket például a menedékkérőktől vagy egyéb csoportoktól.

Az 61. Egészségügyi Világgyűlés (World Health Assembly) a migránsok egészségéről szóló 2008. évi állásfoglalása felhívja a kormányokat, hogy a politikák és programok révén támogassák a migránsok egészségi helyzetét, és „nemzetiség, életkor, vallás, állampolgárság vagy a faji alapon történő megkülönböztetés nélkül” mozdítsák elő az egészség, a betegségmegelőzés, és a migránsok ellátásához való „egyenlő hozzáférést a nemzeti jogszabályok és gyakorlat szerint”. Vagyis a nemzetállamok jogában is szeretnék megteremteni az „egyenlő hozzáférést”, mint írják, például az állampolgárságra való tekintet nélkül. Az említett 2008-as WHO-állásfoglalás a migránsok egészségügyi ellátása tekintetében arra is felszólítja a tagállamokat, hogy külön „egészségügyi információs rendszereket kell létrehozni a migránsok egészségi trendjeinek értékelése és elemzése érdekében, az egészségügyi információk releváns kategóriák szerinti bontásával” (nyilvánvalóan a migránsok ellátásának hatékonyságát elősegítve). A WHO úgy foglalt állást, hogy „az egész lakosság, köztük a bevándorlók egészségének javítására” szolgáló mechanizmusok kidolgozását kellene elvégezniük a tagországoknak, így különösen az egészségügyi szolgáltatásnyújtás hiányosságainak azonosításával és pótlásával.

Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsának (ECOSOC) ülésén nemrég elhangzott javaslat sem teszi egyértelművé, hogy például az illegális migránsok számára is kötelezővé tennék-e az azonos szintű egészségügyi ellátás biztosítását. A WHO és az ECOSOC felvetése még a világ egyik leggazdagabb országánál, az Amerikai Egyesült Államoknál az ellátási rendszerek katasztrófáját eredményezné, ahol az illegális migránsok számát 11 millió és 22 millió fő között becsülik (utóbbit a Yale Egyetem kutatóinak egyik 2018. szeptemberi tanulmánya becsülte). Az illegális migrációval kapcsolatos éves kiadások az Egyesült Államok esetében, még ha a konzervatívabb 11 milliós lélekszámot vesszük is alapul, mintegy 110-120 milliárd dollárra tehető – ilyen arányokra utalt több alkalommal Donald Trump elnök is.

Donald Trump amerikai elnök (Fotó: EPA/KEVIN DIETSCH/POOL)

Csak összehasonlításként: 2017-ben az USA szövetségi büdzséje mintegy 1080 milliárd dollárt költött egészségügyi ellátásra (Medicare + Medicaid) vagy például 590 milliárd dollárt adtak a védelmi minisztérium részére. Egyértelmű: a migránsok egészségügyi ellátásának kötelezővé tétele aláásná a többség szociális biztonságát, a társadalombiztosítás egyes alrendszereit, továbbá a védelmi, honvédelmi kiadások rovására is menne. Ezzel az egyes állampolgárok biztonsága (fizikai, szociális, de akár informatikai és adatbiztonsága stb. is a költségvetési keret szűkítése miatt) kerülne veszélybe.