Donald Trump amerikai elnök 2019. szeptember 26-án aláírta az „A tagállami és helyi részvétel fokozása a menekültek áttelepítésében” címet viselő 13888. sz. elnöki rendeletet[1] a hatálybalépés aznapi dátumával. A szövetségi kormányzat tisztviselőire és ügynökségeire nézve kötelező elnöki utasításban az is benne szerepelt, hogy a jövőben az Egyesült Államok kormánya a szövetségi tagállami és a helyi kormányzatok vezetőivel is egyeztet majd arról, hogy beleegyeznek-e a menekültek letelepítésébe a közösségeikben a szövetségi menekültprogram keretében.


Az elnök határozott jogalkotási lépésének hátterében az a racionális megfontolás, kormányzati szándék áll, hogy a menekülteket sikeresen integrálhassák az amerikai társadalomba és a munkaerőpiacra, vagyis Amerikának később kifejezett gazdasági haszna is származzék az ország új polgárainak érkezéséből.

Trump november 1-jén kibocsátott, a külügyminiszternek címzett („A menekültek befogadásának elnöki meghatározása a 2020-as költségvetési évben” címet viselő) elnöki direktívája[1] értelmében jövőre, vagyis 2020-ban mindösszesen 18 ezer bevándorló kaphat majd letelepedési jogot az Egyesült Államokban. A szigorúan limitált számú letelepedések engedélyezésekor elsősorban az amerikai nemzetbiztonsági és külpolitikai érdekeket veszik majd figyelembe, és az elnök által javasolt 18 ezer befogadandó menekült közül 5 ezer olyan személy lesz, akit a vallási meggyőződése miatt üldöznek, amiért ők menedékjogot kapnak.

Az új intézkedések következetesen viszik tovább a 2017-ben megkezdett újfajta migrációs és menekültpolitikát, amely már az elején célként tűzte ki, hogy véget vet az illegális bevándorlás minden formájának, elsősorban a latin-amerikai országokból és a harmadik világbeli, főleg muszlim területekről érkező korlátlan migrációnak. Donald Trump a téma kapcsán 2018 nyarán nem véletlenül fogalmazta meg nyílt kritikáját: „Nem akarunk olyan helyzetbe kerülni, amilyen helyzetbe Európa került a bevándorlók miatt” – írta határozott hangú bejegyzésében kedvenc közösségi oldalán, utalva a 2015-ös migrációs válság nyomán megtett egyes uniós és nemzetállami lépések sikertelenségére.

Azonban egyes európai vezetők és az újonnan leporolt uniós fölvetések fényében, mintha a vén kontinens mégsem vonta volna le az elmúlt esztendők tanulságait, és ismét az „európai szolidaritás” klasszikus gumiszövegével kívánják újjáéleszteni a kötelező elosztási kvóta ötletét. Szeptember végén a máltai Birgu városában Németország, Olaszország, Franciaország és Málta részéről közös megállapodás született a hajókon át uniós területre jutó (a gyakorlatban általában csempészet révén érkező) migránsok, menedékkérők elosztási mechanizmusáról. Ennek értelmében az aláírt dokumentumot egy „átfogóbb" uniós megállapodás alapjául készültek beterjeszteni a belügyminiszterek október 8-i tanácskozásán. Dimitrisz Avramopulosz, a korábbi Európai Bizottság migrációs ügyekért felelős görög biztosa pedig sürgette a többi uniós tagállamot, hogy támogassa az elosztási mechanizmust, és vegyen részt az erőfeszítésekben. A belügyminiszterek luxemburgi tanácskozásán ugyan áttekintették a máltai megállapodást és az európai migrációs helyzetet, de érdemi előrelépés végül nem történt.

A szeptember végén megszületett máltai elképzelés szerint a tengeren felvett migránsokat – a biztonsági kockázatot jelentő személyek kivételével – a partra szállásuktól számított négy héten belül szétosztanák. Ez viszont jelentős migrációs nyomás, válsághelyzet esetén nem lenne képes szavatolni a folyamat átláthatóságát és a polgárok biztonságát, illetve nem kínálna egyértelmű megoldást a nemzetközi terrorizmus miatt jelentkező kihívásokra sem.

Sokat elárul azonban a migrációs tervek komolyságával kapcsolatban, hogy a mostani német belügyminiszter – korábban bajor kormányfőként még sokkal migrációkritikusabb álláspontot képviselő – Horst Seehofer is lelkesen támogatta az új kvótafelvetést. Néhány politikus véleményének megváltozását leszámítva mégis kijelenthető, hogy Európa vezetőinek többsége tulajdonképpen következetesen ragaszkodik a maga (korábban egyértelmű kudarcot hozó) migrációs és menekültpolitikához. Ez részben identitásküzdelem is: ők ebben a vitában mindenképpen szembe kívánnak menni az Egyesült Államok és Közép-Európa álláspontjával. Még olyan tények sem számítanak, mint például a belügyminiszterek tanácsában 2015 őszén elfogadott kötelező kvóta mindössze 27 százalékos teljesítési aránya.

Ezzel szemben a Trump-adminisztráció az elmúlt hónapokban is igyekezett bizonyítani, hogy Amerika a migrációs és menekültpolitikában továbbra is törekedni kíván a szükségesség és az arányosság alapelveire, és az új elnöki döntések figyelembe vennék az egyes szövetségi tagállamoknak és helyi önkormányzatoknak a menekülthelyzetben képviselt és betöltött speciális helyzetét is. Ehhez a szabályozásból természetesen nem hiányozhatnak az eljárási és garanciális elemek sem. Mindez azonban nem mondható el az Európai Unió esetében, ahol például Magyarország sajátos helyzetét sem vették figyelembe, már a 2015-ös kvótadöntésnél sem, ahogyan például nem biztosították a nemzeti parlamentek véleményezési jogát sem.

November elején Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság megválasztott elnöke elmondta, hogy az általa vezetett testület egy európai uniós „migrációs paktum” megkötését szolgáló javaslaton dolgozik majd. A tervek szerint 2020 első vagy második negyedévében mutatják be a „fenntartható, humánus megközelítésű, de hatékony” irányítású migrációs menedzsmentre vonatkozó elképzeléseket. Ez egy liberális elvű és befogadó megközelítésű, állandósított mechanizmus lehetőségét is jelentheti.

Az őszi fejlemények azt mutatják, hogy az EU-s vezetésben meghatározó befolyással bíró egyes nyugati politikusok – érezhető német háttértámogatással – továbbra is megkerülnék a szuverenista nemzetállamok véleményét az egész folyamatban, és egy az uniós polgárok érdekét, biztonságát nem szolgáló szabályozás kereteit kívánják kialakítani az Európai Unió közös döntéshozatalában.

 

[1] https://www.whitehouse.gov/presidential-actions/presidential-determination-refugee-admissions-fiscal-year-2020/

[1] https://www.whitehouse.gov/presidential-actions/executive-order-enhancing-state-local-involvement-refugee-resettlement/