2019. július legvégén az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága kimondta, hogy Donald Trump elnök kormányzata felhasználhat két és félmilliárd dollár összeget a Pentagon (Védelmi Minisztérium) pénzeszközeiből a déli határon falrész építéséhez. A legfőbb bírói fórum öt igen szavazattal – négy nem szavazat ellenében – hozta meg döntését egy kaliforniai szövetségi bíró határozatát felülírva, amely akadályozni kívánta az elnököt abban, hogy a pénzt a falra költhesse. A Legfelsőbb Bíróság döntése azt jelenti, hogy a pénzt Kalifornia, Arizona és Új-Mexikó szövetségi államok falépítési projektjeire fogják felhasználni.



A kaliforniai bíróság eredetileg azzal érvelt, hogy a Kongresszus nem engedélyezte kifejezetten a fal építéséhez szükséges pénzeszközöket, azonban ezt az érvelést a Legfelsőbb Bírósága bíráinak többsége nem fogadta el, és zöld utat adtak Trump elnöknek.
Az USA-t és Mexikót a déli határszakaszon elválasztó fal Trump egyik fő kampányígérete volt a 2016-os elnökválasztásokat megelőzően. A fal ötletét viszont már kezdetekről hevesen ellenzik a demokrata párti képviselők és szenátorok a szövetségi Törvényhozásban és helyi szinteken is.
2017 januárjában Trump aláírta az 13767. számú végrehajtási rendeletet, amely hivatalosan arra utasította az Egyesült Államok kormányát, hogy meglévő szövetségi források felhasználásával kezdje meg a falak építését az Egyesült Államok és Mexikó határa mentén. Emellett Trump akkor egy másik (13768. számú) rendeletet is aláírt, amely a szövetségi támogatás megvonását helyezte kilátásba olyan – többnyire demokrata vezetésű – szövetségi államok és városok számára, ahol befogadják az illegális bevándorlókat. Utóbbit aztán San Francisco (Kalifornia állam támogatásával), valamint számos más város és megye jogi össztűz alá vette, és végül 2017. november végén William Orrick szövetségi bíró alkotmányellenesnek mondta ki a végrehajtási rendelet 9. pontjának a) alpontját, országos szinten állandó végzést is kiadva a rendeletvégrehajtás megakadályozására.
Ami jelenleg a Trump-álom megvalósítását illeti, 2019 júliusában az USA vám- és határvédelme megerősítette azt az információt, hogy bár a régi kerítések helyébe elkezdtek újakat telepíteni, új falrész még nem épült addig az időpontig. A tényleges építés azért sem kezdődhetett meg, mivel bár jelentős költségei vannak, még nem egyértelmű a falépítés finanszírozásának módja.
Trump küzdelme nehéz, de kitartó: 2018–19-ben a szövetségi kormányzat működése 35 napra részben le is állt, miután az elnök ragaszkodott ahhoz, hogy minden olyan kiadási törvényt megvétóztasson a törvényhozásban, amely nem tartalmaz 5,7 milliárd dollárt a határfal finanszírozására.
2019 februárjában Trump aláírta a nemzeti szükséghelyzetről szóló deklarációt, kijelentve, hogy az Egyesült Államok–Mexikó határán kialakult migrációs helyzet közben olyan válsággá vált, amely más célokra elkülönített pénzt igényel a fal építéséhez. Ezt az állítást a fizikai tények is igazolták, hiszen hónapokkal korábban különös migránskaravánok kezdtek megjelenni a déli határon főleg közép-amerikai országokból, és maga az elnök is súlyos nemzetközi presszió alá került. A szövetségi Kongresszus erre egy közös állásfoglalást fogadott el a szükséghelyzetről szóló rendelet megdöntésére, de Trump megvétózta az állásfoglalást.
A Legfelsőbb Bíróság 2019 júliusában jóváhagyta a Védelmi Minisztérium kábítószer-ellenes finanszírozásából történő 2,5 milliárd dolláros átcsoportosítást a fal építéséhez, azonban más vonatkozó bírósági eljárások folytatódnak. Ezért 2019 szeptemberében további 3,6 milliárd dollárt irányítottak el a falépítésre, az Egyesült Államok katonai építési projektjeit világszerte finanszírozó keretből, ideértve a szolgálatot teljesítő amerikai katonák gyermekeinek iskoláit építő projekteket is.
Ami a migráció kezelése kérdése kapcsán, konkrétan az épített fizikai akadállyal megvalósuló határvédelmet illeti, ebben a témában nagyon különböző vélemények is léteznek a határfalak és kerítések hatékonyságáról.
Minden ellenkező híreszteléssel szemben, a nemzetközi szakirodalom jelentős része egyetért abban, hogy a fizikai akadályok sok esetben hatékonynak bizonyulnak. Pozitív példaként írtak az elmúlt években például a 2015-ben épült új magyar határkerítésről, az izraeli határfalakról, valamint Ciszjordániában épített izraeli akadályok biztosította fizikai védelemről, és ezek az akadályok a szakértők egy része szerint valóban, számottevően csökkenteni tudták az illegális határátlépések számát. A 4 méter magas magyar kerítés rövid idő alatt napi 4500-ról 15-re (vagyis a harmincad részére!) csökkentette az illegális migránsok számát, már hat hónappal a migrációs válságot részben kezelni tudó török–EU megállapodás megkötése előtt.
A magyar határkerítést és más külföldi példákat is méltató szakirodalom pozitív álláspontját az amerikai gyakorlat is megalapozni látszik, így például az Egyesült Államok Vám- és Határvédelmi Ügynöksége (CBP) korábban már többször is újabb fizikai akadályok létesítésére hívott fel Mexikó és az USA határán, azzal a hivatkozással, hogy ezek hatékony megoldásnak tekinthetők.
A Pentagon közlése szerint az amerikai–mexikói határra tervezett fal 280 kilométeres szakaszának építésére fordítandó összegből – amelyet a tárca 127 beruházásra, köztük helyi és külföldi katonai létesítmények építésére és modernizálására szánt költségvetéséből vonnak el – részben a már meglévő határfalak felújítását, részben pedig az arizonai határszakaszon egy teljesen új fal megépítését finanszírozzák.
Az USA déli határain Donald Trump döntése értelmében jelenleg háromezer katona és a Nemzeti Gárda kétezer tagja teljesít szolgálatot, azonban az új beruházások megvalósulásával szükségtelenné válik a határon szolgálatot teljesítő katonák nagy létszámának megtartása is.
Szeptember 25-én a Szenátusban a demokraták szavazást kényszerítettek annak érdekében, hogy megszüntessék a nemzeti szükséghelyzetet, amelyet Trump először februárban jelentett be, hogy pénzt szerezzen egy déli határfal számára a republikánusok támogatásának elnyerésével. Ez volt a második alkalom, amikor a demokraták szavazhattak erről a konkrét nyilatkozatról, amit a nemzeti szükséghelyzetről szóló 1976. évi törvény alapján hat hónaponként tehetnek meg. Itt az a friss fejlemény, hogy ezúttal a demokratákhoz tizenegy republikánus szenátor is csatlakozott, amellyel – a szükséghelyzet márciusi megszavazásához képest – érezhetően gyengült Trump elnök törvényhozási pozíciója. Így a megszüntetésre szavaztak, és bár a demokraták a megszüntetésről szóló állásfoglalást 54–41 arányban megszavaztatták, ezt annak tudatában tehették csak, hogy Trump várhatóan élni fog elnöki vétójogával.
A bevándorláspárti demokraták igyekeznek felgyorsítani az eseményeket az elnök körül, és Nancy Pelosi, az amerikai képviselőház demokrata házelnöke már 2019. szeptember 24-én bejelentette, hogy megindítják Donald Trump elnök ellen a vádemelési (impeachment) eljárást. Maga a Demokrata Párt azután határozott az impeachment folyamat megindításáról, miután szerintük kiderült: Trump nyomást gyakorolhatott Volodimir Zelenszkij ukrán elnökre egy vizsgálat megindításáért a republikánus elnök fő demokrata ellenfelének, Joe Biden korábbi alelnöknek és fiának ukrajnai üzleti ügyeivel kapcsolatosan.
Az impeachment eljárás közvetlenül vagy közvetve akár Trump elnökségének végéhez is vezethet, a nyilvánvaló politikai cél pedig az elnök népszerű céljainak, például egy tényleges bevándorláspolitikai fordulatnak a megakadályozása. Az amerikaiak többsége fontosnak tartja a migráció kérdését: a Pew Research Center által külön elvégzett, 2017. januári kutatás szerint az amerikaiak 39 százaléka az USA–Mexikó határfal építését „az amerikai bevándorláspolitika fontos célkitűzéseként” határozta meg. De az amerikaiak más szigorú intézkedéseket is fontosnak tartottak a felmérésben, így például a vízumok túllépésének visszaszorítását (77 százalékuk ezt fontosnak ítélte meg), továbbá az Egyesült Államokban illegálisan tartózkodó bevándorlók deportálásának fokozását (58 százalékuk szerint ez fontos).
Az elnök és migrációs politikájának megbuktatására tett baloldali kísérlet a fentiek fényében akár a visszájára is elsülhet, és végül az a Demokrata Párt látványos lelepleződését, illetve a szövetségi törvényhozást önérdekű választási céljaira felhasználó manőverének kudarcát is eredményezheti, a jövő évi elnökválasztás tétje miatt egyre kiéleződő amerikai belpolitikai küzdelemben.