A közelmúltban lezajlott országgyűlési választások nem kis izgalommal jártak, gondoljunk csak az elhúzódó szavazásra és a magas választói aktivitással kapcsolatos, tévesnek bizonyult vállalkozásokra. Azt hihettük, hogy az izgalom tovább nem fokozható, de a Kúria egyik döntése rácáfolt a várakozásokra. A levélszavazatok érvényessége tárgyában benyújtott fellebbezés kapcsán a Kúria hozott egy döntést, amelyet az Alkotmánybíróság érdemben nem vizsgálhatott felül, de határozatának indokolásában komoly kételyeket fogalmazott meg. Alkotmányjogi szakértők ezzel kapcsolatban arra mutattak rá, hogy a Kúria túllépett az alaptörvényben és más jogszabályokban kijelölt hatáskörén, és a bírák jogalkalmazás helyett jogot alkottak, és ezt a szakértők erőteljesen bírálták.

Azzal még a jogban járatlan polgárok is tisztában vannak, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás egymástól elkülönül, és a bíróságok feladata kizárólag a jogszabályok értelmezése és alkalmazása.

A szakirodalmi vitákban gyakran előkerül a tiltott bírói jogalkalmazás problematikája, és ilyen alkalmakkor – a könnyen heves közéleti vitát fakasztani képes, szélesebb érdeklődésre számot tartó jogi ügyek kapcsán – egyesek a régi római mondást is odaidézhetik: praetor ius facere non potest, amelynek mai értelmében a bíró mint jogalkalmazó nem alkothat jogot, ez ugyanis alapesetben a választott jogalkotó rendelt feladata.

Magyarország 2012. január elsejétől hatályos alaptörvénye az államról szóló fejezetében, a hatalommegosztás alkotmányos rendszerét alapul véve, jogalkotó hatáskörrel elsősorban a képviseleti szerveket, vagyis az Országgyűlést és a helyi önkormányzatokat ruházza fel, valamint alkotmányos felhatalmazással egy kisebb területen – szorosan vett feladatkörében eljárva – a kormány jogosult jogalkotásra.

Az alaptörvény kihirdetésének ötödik évfordulója alkalmából tartott ünnepség az Országházban, 2016. április 25-én (MTI-fotó: Illyés Tibor)
 

Az alaptörvény vonatkozó 24. cikke az Alkotmánybíróságot egyfajta negatív jogalkotószereppel ruházza fel, vagyis nem pusztán egy, a jogalkotói hatalmat korlátozó intézményről beszélhetünk, hanem az Alkotmánybíróság (AB) az alaptörvénnyel való összhangjának vizsgálatakor a jogszabályszöveg egészének vagy egy részének átalakításával a jogi norma értelmét is modifikálja.

A Kúria mint legfőbb bírósági szerv alkotmányban rendelt feladata pedig a bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása, amely a bíróságokra kötelező érvénnyel hozott jogegységi határozatok formájában valósul meg. A bíróságok független igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el, így nem terjeszkedhetnek túl a jogértelmezés lehetősége adta kereteken.

Bíró, bíróság tehát önkénnyel törvényt nem teremthet, nem léphet a jogalkotó helyére, hanem az ő általa hozott törvények, jogszabályok alkalmazásával tesz eleget feladatának. Jogszabályi felhatalmazás hiányában nem lehetséges a bírói jogalkotás. Részben ide tartozik, hogy a médiában gyakorta a törvényalkotás szinonimájának szánt törvénykezés szó eredeti értelme „ítélkezés”, vagyis magát a bírói joggyakorlatot jelentette. Ennek alapja, hogy a bíró törvényeket értelmezett, és azokat betartatta.

Alaptörvényünk alkalmas arra, hogy a bírói jogalkalmazás zavarait, alkotmányellenes állapotait rendezze és – például az egyéni jogsérelmekkel kapcsolatos AB-hatáskör-bővítésével – megfelelő gátat szabjon a bírói önkénynek.

A kontinentális Európa alkotmányos jogállamaiban megszokottan, nálunk sem nyílhat tér a „jurisztokratikus” torzulásoknak, semmilyen bírósági ítélet nem irányulhat a hatályos jog kvázi újraalkotására. Ez általános, máig hatóan érvényes tilalom, amelyhez Horatius szavaival most talán csak egy mondatot érdemes hozzáfűzni: kicserélt nevekkel ugyan, de róluk szól a mese…

A Kúria döntésével kapcsolatban a szakmai viták nyilvánvalóan nem zárultak le, és még számos elemzést olvashatunk az önkényes jogalkotás veszélyeiről. Ezeket a szakmai disputákat érdemes folytatni, de a végső cél csak az lehet, hogy a hatalmi ágak s hatalmi tényezők az alaptörvényben kijelölt keretek között az uniós jogszabályokkal és a nemzetközi joggal összhangban egyértelműen tartsák tiszteletben a feladat és hatásköröket, és azok megszegésének legyenek jogkövetkezményei. Ez azért is nagyon fontos, mert a brüsszeli bürokrácia hazánk esetében kiemelt figyelmet fordít az amúgy az uniós jogban pontosan nem körülírt jogállamiság követelményeinek betartására.

A szakmai vitát nem dönthetjük el, de a kormányzó pártok által megfogalmazott hátrányos következmények is azt bizonyítják, hogy a harmadik hatalmi ág felelőssége rendkívül jelentős, hiszen a választások eredménye múlhat rajta, gondoljunk csak 2002-re, amikor a – sokak szerint a baloldal által elcsalt választást követően – a Legfelsőbb Bíróság jogorvoslati eljárásában dőlt el, hogy ki nyeri az országgyűlési választásokat.