S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt', Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt; - Arany János a walesi bárdokban a „velszi tartomány” kapcsán pedzegeti a szuverenitás alapjait: a nép az uralkodó főhatalmának kegyelméből él egy adott területen, amelyben „Földet, folyót, legelni jót, Hegy-völgyet benne lelsz.”

A klasszikus államiság pillérei ugyanis a szuverenitás, a terület és a népesség. Utóbbi, az istenadta népa hatalom forrásának letéteményese. (népszuverenitás elve) A szuverenitásnak szokás külső és belső vetületét megkülönböztetni, előbbi az állami függetlenségét, nemzetközi értelemben vett jog- és cselekvőképességét, utóbbi az állami önállóságot, a főhatalom gyakorlásának kizárólagosságát jelenti.

A jogtudományban és a köznyelvben is elterjedt az a nézet, hogy hazánk az uniós csatlakozással szuverenitásának egy részéről is lemondott. Ez azonban téves meglátás, ezért is volt szükséges a jogalkotónak rögzítenie az Alaptörvényben, hogy Magyarország a tagállamokkal közösen gyakorol bizonyos hatásköröket az Európai Unió intézményei által.


 A 7. Alaptörvény-módosítás esszenciáját képező önazonosság természetéből következően Magyarország szuverenitásának védelme egyszer­smind az önazonosság védelme is. Az Európai Unió vonatkozásában ez azzal a következtetéssel jár, hogy Magyarország alkotmányos önazonossága már akkor is létezett, amikor tagállamként csatlakoztunk az Unióhoz. A csatlakozási szerződés ezért nem értelmezhető úgy, hogy általa az alkotmányos önazonosságról Magyaror­szág lemondott volna. (Varga Zs. András) Az EU alapszerződése tiszteletben tartja a tagállamai egyenlőségét és nemzeti (alkotmányos) identitásukat, különösen alapvető állami funkcióikat, területi integritásukat, a tagállami közrend fenntartását és nemzeti biztonságuk védelmét.

A nemzetközi jog külső oldalról az államok szuverén egyenlőségének elvét mondja ki, és a külső szuverenitás biztosítja egy szuverén állam más szuverén államokról való függetlenségét is. Az államok szuverén egyenlősége tiltja a belügyekbe történő beavatkozást.

Az Európai Unió működésében vannak bizonyos elemek, amelyek ezt látszólag háttérbe szorítják, így például az Európai Unió Tanácsában a szavazásoknál valójában inkább a nagyobb népességű, erősebb gazdasági hatalmú tagállamok érdekérvényesítése dominál.

Az Európai Parlament Strasbourgban (MTI/EPA/Patrick Seeger)

Azonban ez sem változtat azon, hogy Magyarország az Európai Unióhoz való csatlakozással nem mondott le szuverenitási jogairól, sőt egy nemzetközi integrációban (az Európai Unióban) való részvétellel a nemzeti szuverenitásnak nemhogy gyengülnie, hanem erősödnie kell, hiszen azt a részvétel és a befolyásolás képességeként is felfoghatjuk. Az egyes államok szuverenitásának korlátozására tett lépések is magából a szuverenitásból, a szuverenitás gyakorlásából erednek, hiszen (különböző súlyú és befolyású) szuverén államok hozzák létre a szabályokat. A felettes nemzetközi vagy regionális szervezet szabályai megszabhatják a szuverenitás gyakorlásának kereteit, de nem eredményezhetik a szuverenitásról való lemondást – amennyiben ebbe az irányba mozdul el, az adott (pl. szupranacionális) szervezet szorul reformra.

Az Alaptörvény csatlakozási és felhatalmazási rendelkezése [E) cikk] jelenleg azt mondja ki, hogy Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében – nemzetközi szerződés alapján – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolja. A mostani 7. Alaptörvény-módosítás keretében, az E) cikk javasolt kiegészítése konkretizálást jelentene, és a cikket úgy töltené meg tartalommal, hogy az lényegében az uniós hatáskörgyakorlás világos pontosítását jelentené. Ennek kapcsán a módosítási javaslat utal az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (2) bekezdésére, amely kifejezetten jelzi, hogy az Unió tiszteletben tartja a tagállamok egyenlőségének elvét és a tagállamok nemzeti berendezkedését.

A német Alaptörvény vonatkozó, 24. szakasza egyes „állami felségjogok” államközi szerveződések tekintetében történő átruházásáról szól. Az Európai Unió jogi vonatkozású szabályai a szuverén német állam területén csak abban az esetben kötelezőek, ha a német jog ezekre nézve rendelkezik (Rechtsanwendungsbeschluss). A törvényhozás kétharmados többséggel meghozott döntéssel ruházhat át szuverén hatásköröket az Európai Unióra, illetve annak döntéshozó szerveire. (Hamza Gábor) Ugyanezt mondja ki a magyar Alkotmánybíróság 30/1998. (VI. 25.) AB határozata, amikor rögzíti, hogy a magyarországi jogalkalmazásban csak a népszuverenitásra visszavezethető, demokratikus legitimáción alapuló jogi normák érvényesíthetők, tehát a közösségi (uniós) normák alkalmazásához kifejezett alkotmányos felhatalmazás kell.

A német parlamen (MTI/EPA/Ronald Wittek)

A szuverenitás (függetlenség) mint jogi fogalom az állam belső viszonyai tekintetében korlátozás nélküli hatalmat jelent – vagyis nem elfogadható semmilyen olyan megállapítás, amely szerint Magyarország a saját területén elfogadja egyes szuverenitási jogainak korlátozását. Egy szuverén európai nemzet saját maga dönt saját ügyeiben, és tárgyalásokon állapodik meg európai államokkal, az Európai Unió többi tagállamával a „klub” általánosan kötelező magatartási szabályait betartva – vagyis nemzet marad a nemzetek Európájában, ahogyan azt az ötvenes években az Európai Unió jogelődjének alapító atyái is megálmodták.

Jogi értelemben minden állam egyenlő, a jog nem lehet tekintettel az államok közötti gazdasági, társadalmi (hatalmi) különbségekre. Miközben az EU famulusai hallani sem akarnak a nemzetállamok legitim szuverenitás-igényéről, és egyre erőteljesebb tendenciák mutatnak a „nemzetköziesedés”, a „deterritorializáció”, vagy éppen a jog „denacionalizációja” irányába.

Az elkövetkező időszakban, különös tekintettel a jövőre esedékes uniós választásokra eldőlhet, hogy az Európai Egyesült Államok vagy az erős, szuverén nemzetállamok alkotta Európa megőrzésén munkálkodók kerekednek-e felül. A tét hatalmas, most sem az állam, sem annak intézményei nem hibázhatnak. „Fejére szól, ki szót emel!Király nem alhatik!”