Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény szerint törvény védi mindenkinek az élethez való jogát, a Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya alapján a részes államok elismerik mindenkinek a jogát arra, hogy a testi és lelki egészség elérhető legmagasabb szintjét élvezze.


 

Azt, hogy a 2015 utáni tömeges migráció közbiztonsági kockázatot jelent, talán kevesen vitatják, ugyanakkor a probléma közegészségügyi vonatkozásairól kevés szó esik. Ahelyett, hogy jelen dolgozatban ennek okait firtatnánk, először is könnyen megállapítható, hogy a kérdéskörre az Európai Unió jogszabályi háttere sem fordít kiemelt figyelmet. Kivételt képez ugyanakkor a családegyesítési jogról szóló EK-irányelv, amely szerint a közrend, a belbiztonság és a közegészség alapján megtagadható a családtagok beutazása és tartózkodása.

Képünk illusztráció (MTI-fotó: Sóki Tamás)

Hazánkban például a menedékjogról szóló törvény rögzíti, hogy tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet rendelhető el, ha olyan migrációs helyzettel összefüggő körülmény alakul ki, amely valamely település közbiztonságát, közrendjét vagy a közegészségügyet közvetlenül veszélyezteti. Ezek szerint a Kásler Miklós által felvázoltakra, nevezetesen az onkológus szakember által gyógyíthatatlannak nevetett baktérium- és vírustörzsek által esetlegesen kialakuló járványügyi válságra a magyar jogalkotó felkészült, ez azonban az ismert uniós jogi megoldásokról csak erős túlzással lenne kijelenthető.

Ugyanez vonatkozik a minden eddiginél nagyobb terrorveszélyre, amely eddig több, mint 300 ártatlan európai halálát és 1300 személy sebesülését eredményezte. Legújabb megnyilvánulása a terrornak a késsel elkövetett merényletek sora, amely nemcsak a „világ legélhetőbb városában”, Bécsben, de Németország több nagy- és kisvárosában szedi áldozatait.

És ha már Bécs, úgy tűnik, ha nem terelődik az osztrák fővárosra a figyelem, feltehetőleg a migránserőszak számos megnyilvánulására nem derülhetett volna fény az elmúlt időszakban.

2016 márciusában az a hír borzolta a bécsi kedélyeket, hogy egy osztrák férfit megtámadott egy összesen negyven afgánból álló „saría őrjárat” pusztán azért, mert megmondta nekik, hogy ne fenyegessék meg csecsen származású feleségét és lányát „nem megfelelő” öltözetük miatt. Az eset a Millenniumi városban történt, Bécs Brigittenau nevű XX. kerületében. Brigittenaut, Bécs második legnagyobb lélekszámú iszlám közösségével rendelkező kerületét SPÖ-s polgármester (Hannes Derfler) vezeti, a képviselő-testületben pedig stabil baloldali (SPÖ-Zöldek) többség van. A mintegy 90 ezres kerület legalább egyötöde muszlim.

Miután azonban a kerületet több különböző bevándorlócsoport is a magáénak vallja, a Millenniumi város területén önműködő „saría őrjáratok” is látogatnak bárokat és klubokat, hogy lássák, vajon a csecsen nők „megfelelően” öltözködnek és viselkednek-e. Ezt vezethetett az osztrák férfival támadt incidenshez is, akit végül kórházba kellett szállítani sérülései miatt.

A konkrét esetet valószínűleg megelőzte egy alapkonfliktus is, amelyben összesen mintegy negyven afgán és tíz csecsen migráns került szembe egymással, és a híradások szerint a helyzet eszkalálódásában a közösségi médiának fontos szerep juthatott; a két csoport között ugyanis a Facebookon kezdett kialakulni a balhé, amely végül erőszakhoz vezetett. A férfira támadó afganisztáni menedékkérők közül végül csak hat embert sikerült letartóztatni, a többiek elmenekültek a rendőrség elől.

Hasonlóan drámai esetről számolt be az osztrák sajtó, amikor egy muszlim szomáliai nő Bécsben, saját kertkapuja előtt vert meg egy kutyatulajdonos asszonyt, miután a kutya a közelébe ment. Médiajelentések szerint az afrikai azt is mondta: „Az állatok tisztátalanok.” Ingrid T., aki megsérült a támadásban, tudta jól, hogy a muszlimok nem szeretik a kutyákat. Azonban a bécsi asszonyt rögtön megtámadták, s három férfinak kellett a szomáliai nőt valahogyan leszakítani a bécsi asszonyról. A támadó férje állítólag azt mondta, hogy: „Nem akarunk kutyákat, azok piszkosak.”

 

Képünk illusztráció (MTI/AP/Ronald Zak)

Valóban egyértelmű szabályok vannak az iszlámban a kutyatartásra vonatkozóan, így például a kutya a házban tabunak számít, és a kutyanyállal való érintkezés is. Az imára menő muszlimoknak, ha kutyával érintkeznek, meg kell ismételniük a rituális mosakodást. Bécsben egyébként 60 ezer hivatalosan bejegyzett kutya van.

A rejtett esetek száma valószínűleg jóval magasabb, a konfliktusok pedig előre programozottak. Sok olyan országban, ahol a muszlimok aránya nagy, hasonló és más események mind nagyobb számban fordulnak elő.

Például Manchesterben, ahol a háztartások olyan tájékoztatót kaptak, amely tiltást írt elő a kutyákra nyilvános helyeken, a muszlimok iránti tisztelet miatt. Vagy egy londoni parkban, ahol a plakátokon az állt: „Ez most egy iszlám zóna, ne sétáltassa itt a kutyáját! A muszlimok nem szeretik a kutyákat!” Egyébként az Egyesült Királyság, Franciaország és Svédország jelentős muszlim népességű városaiban gyakran a kutyamérgezési esetek magas koncentrációját jelentik.

A spanyolországi Lerida városban például a kutyatulajdonosokat önmaguk kiképezte polgárjárőrök kísérik, miután a rendőrség tétlen maradt azt követően, hogy muszlimok megtámadták a kutyatulajdonosokat, és később sok kutyát megmérgeztek.

A kutyák sértik a vallásszabadságukat, mondják az ottani muszlimok, és egyértelmű tilalmat követelnek az állatokra a nyilvános helyeken és a buszokon.

Összességében a helyzet sokkal drámaibb, mint korábban sejthettük. A jelenkori migráció által gerjesztett és terjesztett közbiztonsági és közegészségügyi veszélyt szemlátomást a szépen megfogalmazott és ünnepélyes keretek között elfogadott és kihirdetett emberi jogi egyezmények képtelenek megállítani. A feladat a nemzeti parlamentek kezében van, és azon jogalkotók kezében, akiknek fontos a polgáraik élethez, testi épséghez és egészséghez való alapjoga. A mintát pedig nem kell sokáig keresni nyugati barátainknak.