Ahogy arra az immár hírhedtté vált Sargentini jelenés is utalt 2017. július 5. és 7. között az Európa Tanács Lanzarote-i Bizottságának (az Európa Tanács gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezménye részes feleinek bizottsága) delegációja Magyarországon járt, melyet követően ajánlásokat fogalmaztak meg a két tranzitzónában történő látogatást követően a kiskorúak védelmében. Ebben fontosnak tartották, hogy a hatóságok „valamennyi 18 év alatti életkorú személyt gyermekként kezeljenek, az életkoron alapuló megkülönböztetéstől mentesen, hogy biztosítsák a magyar joghatóság alá tartozó valamennyi gyermek szexuális kizsákmányolással és visszaélésekkel szembeni védelmét, valamint hogy ezeket a személyeket módszeresen rendes gyermekvédelmi intézményekben helyezzék el annak elkerülése érdekében, hogy a tranzitzónákban felnőttek vagy serdülők esetleg szexuális kizsákmányolást vagy szexuális visszaélést követhessenek el velük szemben.”


 

Migránsok viszik személyes holmijukat a macedón határ mellett fekvő Idomeni görög falunál lévő migránstáborban (Fotó: MTI/EPA/Jánisz Koleszidisz)

Arra azonban sem a holland zöldpárti EP-képviselő, sem az Európai Tanács szakbizottsága nem tértek ki vonatkozó irományaikban, hogy a kiskorú személyek, elsősorban leánygyermekek tekintetében egy sokkal súlyosabb rendszerszintű – valós – probléma húzódik meg, amely tényleges megoldásokat igényelne, nemzetközi, vagy éppen szupranacionális szinten.

Kiindulópont, hogy elemzők szerint korai házasságokat gyakran kötnek menekülttáborokban (Libanonban, Jordániában és Törökországban), mivel a családok így próbálják megvédeni a lányokat a szegénységtől vagy a szexuális kizsákmányolástól. Másutt, a szegény családok esetleg férjhez adják kislányaikat a hozományokért cserébe.

A kérdés jogról és védelemről szól – de melyikről? – tette fel a kérdést a brit közszolgálati médiaszolgáltató, a BBC 2016 szeptemberében egyik riportjában. Amikor a hatóságok megakadályozzák a kiskorúak közös háztartásban való együttélését idősebb házastársaikkal, vajon a gyerekekkel való visszaéléssel szemben veszik-e fel a harcot, vagy pedig (gyakran már traumatizált) családokat szakítanak szét?

Attól függően, hogy hol történik mindez Európában, gyökeresen eltérő válaszokat találunk a problémára a beszámoló szerint.

Dán dilemma

A dánok válasza kilengett először az egyik, aztán a másik irányba. Februárban Inger Stojberg integrációügyi miniszter fogadkozott, hogy cselekedni fognak – miután felülvizsgáltak több tucat olyan esetet, amelyben fiatal lányok idősebb férfiakkal éltek együtt menedékkérők szállásain, és amely eseteket a miniszter „teljesen elfogadhatatlannak” nevezett.

A pároknak „kivételes okaiknak” kellene lenniük az együttélésre 18 éves kor alatt (ez a házasság törvényes korhatára Dániában), és az együttélés egyáltalán nem lenne engedélyezett, ha az egyik fél nem érte el 15 éves kort.

Az elválasztás azonban állítólag arra sarkallt két 18 év alatti bevándorlót, hogy öngyilkosságot kíséreljenek meg. A politika fordulatot vett e hét elején – fiatal, 14 éves gyerekek eseteivel, akik visszakerültek a férjeikhez –, miután a kérdést felvetette a Dán Bevándorlási Szolgálatnál (DIS) Josephine Fock zöldpárti törvényhozó.„Ez teljesen felháborító. Olyanokkal beszélünk, akik Dániába menekültek, és akik elszakadnak egymástól. Többeknek közülük gyermekük is van, és az egyes [menekültügyi] esetek vizsgálata hihetetlenül hosszú időt vesz igénybe” – mondta Fock asszony a Metroxpress hírszolgáltatónak.

A DIS Dánia „nemzetközi kötelezettségeit” említette eljárásmódbeli változtatásai kiváltó okaként, megállapítva, hogy a különélésre kijelölt helyeknek érvényt szerezni sértené az ENSZ Egyezményt a gyermek jogairól és az Európai Emberi Jogi Egyezmény 8. cikkét, amely az ember jogát garantálja a „magán- és családi élethez”.

Mindez arra késztetett konzervatív politikusokat, hogy Dánia kilépésére hívjanak fel az ilyen szerződésekből.

Német határozatlanság

A kérdés sokkal nagyobb jelentőséggel bír Németországban, amely az elmúlt néhány évben mintegy 1,5 millió bevándorlót köszöntött Angela Merkel kancellár „nyitott ajtó” politikája révén. Itt a hatóságok válasza következetlen volt, ahogy egyesek állítják: zavaros. Az adatok arra utalnak, hogy Németországban legalább ezer olyan házasság van, ahol az egyik vagy akár mindkét fél alatta van a házasság 18 évben meghatározott törvényes korhatárának, és e házasságok több mint fele a déli Bajorországhoz köthető.

Angela Merkel német kancellár szír bevándorlókat látogat meg (Fotó:MTI/EPA/Getty Images pool/Thomas Lohnes)

Házasságkötések vagy államilag jóváhagyott visszaélés?

A hivatali jelentések alapján jól tükröződött egy konkrét esetben: egy 15 éves szíriai lány feleségül ment 21 éves unokatestvéréhez. Először azonban különvették tőle gyermekvédelmi okokból, a bajorországi Aschaffenburg városában.

A férj fellebbezését elutasították a családjogi bíróságon, de a döntést végül megsemmisítették a regionális bíróságon, melynek megítélése szerint a házasságot el kell ismerni, ahogyan az legális volt a származási országban is.
De a város fellebbezett, és a pár már várja a német szövetségi bíróság ítéletét.

Mindezekre válaszul a német igazságügyi minisztérium létrehozott egy munkacsoportot, amellyel összehangolna a következetes válaszokra. Ironikus, hogy a német családügyi miniszter, Manuela Schwesig a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményt idézte, amikor a fiatalkorúak együttélése ellen érvelt – azt állítva, hogy azzal megsértik a gyermek „játszáshoz, oktatáshoz és egészséghez” fűződő jogát.

Kétségbeesett választás

A probléma azonban azzal fenyeget, hogy egyre sürgetőbbé válik; a globális kampánycsoportok mindazon erőfeszítései ellenére, hogy megszüntessék a gyermekházasságot – amelyről azt állítják, az sok esetben valójában kényszerházasság.

Az Unicef szír menekülttáborokból (Jordaniából) származó adatai azt állítják, hogy azon regisztrált házasságkötések aránya, ahol a menyasszony 18 év alatti volt, a 2011-es 12%-ról 2012-ben 18%-ra emelkedett, 2013-ban pedig 25%-ra. A jordániai igazságügyi minisztérium BBC által hivatkozott adatai szerint a gyermekházasságok aránya mintegy 35%-ot tett ki a szír menekültek összes házasságán belül 2015-ben.

Mivel a szír családok csupán csökkenő forrásokban bízhatnak, és hiányoznak a gazdasági lehetőségek. Ugyanakkor, ők mind nagyon is tisztában vannak azzal, hogy meg kell védeni lányaikat a fenyegető nemi erőszaktól. A gyermekházasság azonban nem lehet megoldás az erőszakra. A jelenlegi nyomasztó gyakorlattól ugyanis nem csak a kiskorú lányok lehetnek zavarban, de az érintett kormányok is pislogva állnak a kérdés előtt.

A köztudottan ultraliberális Sargentini Asszonynak pedig egy kisebb fricska lehet, hogy az érintett kérdésben talán Hollandia lépett fel a legkeményebben – a kormány már 2015-ben azt javasolta, hogy a gyermek-menyasszonyok ne élhessenek együtt idősebb férjeikkel a bevándorlási és menekültügyi központokban. Ez azonban még kevés, hiszen Brüsszel hallgat a kérdésben, ami újabb bizonyítéka annak, hogy az EU mostani vezetése migráció tekintetében teljesen döntésképtelen és inkompetens.