Nem tartja kizártnak a Közép-európai Egyetem (CEU) rektorhelyettese, hogy a jövőben kártérítési pert indítanak a magyar kormány ellen „budapesti működésük ellehetetlenítése” miatt szólt a sajtóhír, amely kapcsán utóbb ugyan visszakozott az érintett. Az elvi lehetőség kilátásba helyezése nyomán ugyanakkor célszerű végiggondolni a jogi helyzetet és a CEU esélyeit.


A CEU (Central-European University) V. kerületi Nádor utcai épülete 2018. december 3-án. MTI/Szigetváry Zsolt

Kiindulópont, hogy a magyar Alkotmánybíróságot, valamint az Európai Bíróságot is érinti CEU-ügyben indított eljárás: amíg azonban az Európai Unió luxembourgi bírósága (EUB) előtt is folyamatban vannak eljárás, az Alkotmánybíróság a magáét felfüggeszti egy idén júniusi döntés szerint (amíg a luxembourgi döntés meg nem születik). Az Ab-hoz 62 képviselő és egy másik indítványozó fordult beadvánnyal a jogszabály megsemmisítését kérve részben az eljárás módja, részben az oktatás és tudomány szabadságát sértő tartalom miatt. Az Európai Bíráságon indított eljárás során a Velencei Bizottság véleményét is figyelembe veszik majd. Az ottani döntésnek nincs határideje, így ez „köti” az AB-t is.

Ami a CEU esetleges perét illeti: amennyiben a Ptk. szerinti jogalkotással okozott kárra hivatkoznak, ott nem maga a jogszabály, hanem az azzal okozott kár hozza létre a polgári jogviszonyt a jogalkotó és a károsult között. Ha a CEU, mint felperes az Országgyűlés által tavaly elfogadott törvénymódosításra hivatkozik, érvelése nem lehet megalapozott, hiszen az inkriminált jogszabálymódosítás összesen 28 külföldi, Magyarországon működő intézményt érintett. Bár a Parlament által elfogadott, az államfő által kihirdetett törvény okozhat anyagi kárt, ez a CEU részéről nagyon nehezen lenne bizonyítható.

A károsultnak, ebben az esetben az érintett felsőoktatási intézménynek mindenképpen bizonyítani kell, hogy őt kár érte. Továbbá bizonyítania szükséges, hogy mekkora lehet ennek az összege, s CEU-nak kell bizonyítania az okozati összefüggést a károkozó jogellenes, illetve felróható magatartása és a kár között.

Az ügyben a károkozót terheli annak bizonyítása, hogy magatartása nem volt jogellenes, vagy hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben elvárható. A Strasbourgot illeti, ott általában nem a jogalkotás, hanem a jogalkalmazás oldaláról támadják az államot. Az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulni viszont csak akkor lehet, ha a kérelmező (vagyis a CEU) a hazai jogorvoslati lehetőségeit kimerítette. Ez nem minden esetben jelenti azt, hogy külön pert is le kell itthon folytatni, de ha fellebbezési, vagy panasz benyújtási lehetőség van egy döntéssel szemben, azt meg kell tenni.

A CEU nehezen tudna bizonyítani, hiszen a törvénymódosítás még kéttucat, Magyarországon működő külföldi felsőoktatási intézményt érintett. Maga a Velencei Bizottság – az Európa Tanács független alkotmányjogászokból álló tanácsadó szerve – még 2017-ben elismerte, hogy az Európai Felsőoktatási Térségben a CEU New York – Közép-Európai Egyetemhez hasonló, kettős identitással rendelkező felsőoktatási intézmény sehol sem működik. Ezzel a testület részben megerősítette a magyar kormány arra vonatkozó álláspontját, hogy a CEU gyakorlata példátlan (ami nem jelenti azt, hogy az egységes szabályozás tekintetében kivételezett bánásmód illeti meg a CEU-t). Az egyetem mindmáig nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy teljesíteni tudja a magyarországi működés szabályszerű feltételeit.

Ha a CEU kivételezést szeretne a törvény alól, az sértené az Európai Emberi Jogok Egyezményének 14. cikkében deklarált egyenlő elbánás elvét. Az egyenlő bánásmód érvényesítése nyomán ágáló egyetem vezetői nem túl etikus, egyben politikai ízű sajtónyilatkozatai is inkább saját képviselt álláspontjuk jogi megalapozatlanságát tükrözik.

Összeségében a CEU a per kilátásba helyezésével is bizonyítja, hogy nem oktatásügyi, hanem politikai ügyként kell az egyetem ügyet kezelni. Ugyanakkor CEU indokolatlan vádaskodása okán inkább magyar állami szerv indíthatna kártérítési pert a CEU és annak vezetése ellen. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint ugyanis a véleménynyilvánítás szabadságának az Alaptörvény IX. cikk (4) bekezdése alapján igazolható korlátja lehet a becsületvédelem, a jó hírnév és az állami intézményekbe vetett közbizalom védelme. A becsület csorbítására alkalmas valótlan tények állítása vagy híresztelése ezért a közügyeket érintő nyilatkozatok körében is a véleménynyilvánítás szabadságának korlátját jelenti.

Ez tehát azt jelenti, hogy a magyar állam és az oktatási kormányzat tekintetében megfogalmazott megalapozatlan vádak és sértések a CEU részéről egy bizonyos határ átlépését követően akár súlyos jogkövetkezménnyel is járhatnak a Soros-egyetem számára.