A migráció és a biztonság közötti összefüggések kérdését nem megkerülve Boris Palmer, a baden-württembergi Tübingen város zöldpárti polgármestere új könyvében (magyarul: „Először a tények, aztán a morál: miért kell a politikának a valósággal kezdődnie?”) saját politikai közösségét, a Zöldeket, valamint a német szövetségi kormányzat migrációs politikáját vonja kérdőre. Világosan kimondja: miközben a bűncselekmények száma az utóbbi időben – a számok tükrében – csökkent, „a lakosság továbbra is attól tart, hogy erőszak áldozatává válik”. Megállapítása annak fényében is érdekes, hogy mindeközben igyekszik aláhúzni: Németország biztonságosabbá vált.




Ám szerinte a viszonylag nagyszámú menedékkérő beérkezésével – ami a lakosság kb. 2 százalékát jelenti négy év alatt – egy olyan népesség jött, amely nagyrészt békés, de a súlyos bűncselekmények esetében erősen felülreprezentált. Vagyis Németország azért lett csak a számok szerint biztonságosabb, mert az össznépesség tekintetében a bűnözés csökkenése nagyobb mértékű lehetett, mint a bevándorlók által elkövetett bűncselekmények számának növekedése.

 

Az észlelt biztonság egészen más, mint amilyen képet a magas politikai szinteken sugallni akarnak. Például a Max Planck Intézet nemrég arról számolt be, hogy a „Deutscher Viktimisierungssurvey 2017” szerint Németországban az emberek jobban félnek a bűnözéstől, mint öt évvel korábban. Ehhez hozzátehetjük, hogy a társadalmi környezet átalakulását a saját mindennapjaikban is jól érzékelhetik.

Ilyen tény például, hogy ma már több mint húszmillió muszlim él az Európai Unióban, és hogy 2010 és 2017 között összesen ötmillió migráns, menedékkérő érte el az európai „kapukat”, akiknek 70 százaléka muszlim volt. Az európai városokban további mecseteket építettek fel, és az iszlám fejkendővel közlekedő asszonyok látványa a nyugati nagyvárosokban általános jelenséggé vált. Az Európában elkövetett terrortámadásokat muszlim vallásúak hajtották végre, és az Al-Kaida és az Iszlám Állam is célpontnak tekinti Európát. Az európai iskolákban egyre több olyan gyermek van, akiknek a fő nyelve nem egy európai nyelv, így például a bécsi iskolákban a tanulók ötven százaléka nem a németet beszéli fő nyelveként.

 

Mindeközben a dominánsan német irányítású Európa, illetve Európai Unió eddig nem túl hatékony válaszokat fogalmazott meg a migráció kapcsán, sőt az elmúlt évek európai bevándorláspolitikája egyértelműen megbukott. Az EU az elmúlt öt évben több mint 800 millió eurót nyújtott sürgősségi segélyként Görögországnak és Olaszországnak, a menekültügyi eljárások, a menekültek más EU-országokba való áttelepítésének vagy a származási országokba történő hazatelepítésnek a pénzügyi támogatására. Az Európai Számvevőszék azonban különjelentésben kimutatta, hogy a finanszírozott projekteknek alig egyharmada érhette el célját. A vizsgálat szerint a kudarc nem róható fel pusztán Közép-Európának, vagyis alapvetően nem Magyarországot, Lengyelországot és a cseheket érinti, hanem Olaszország és Görögország nem telepítette vissza konzekvens módon a hazájukba a tartózkodási joggal nem rendelkező migránsokat.

 

Az elmúlt évek migrációs EU-kudarcai nyomán azonban mintha megindulni látszana egy újfajta diskurzus is a biztonságról, amely akár szemléletváltozást is hozhat az Európai Unió vezetésében.

Már a 2019-es EP-választás kampányában vita bontakozott ki a biztonság kérdéséről, és ez a tendencia folytatódni látszik. Ez a diskurzus arról szól, hogy mi Németország és az Európai Unió felelőssége a külső és belső biztonság biztosításában. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság új elnöke szerint Európának meg kell teremtenie saját „izomerejét”, ami által sokáig támaszkodni tudna másokra is; Heiko Maas német külügyminiszter az Európai Biztonsági Tanács megalakítását, Annegret Kramp-Karrenbauer védelmi miniszter pedig egy német nemzetbiztonsági Tanács felállítását is támogatná.

 

Egy biztonsági tanács feladata az állami fellépés koordinálása lenne egy olyan világban, amelynek működése egyre bizonytalanná és komplikáltabbá válik. A biztonság az új megközelítésben éppen olyan összetett, mint amennyire cizellált a modern államok és társadalmak sebezhetősége. Ez a megálmodott biztonsági tanács biztosíthatná Németországban a célokkal, eljárásokmódokkal és hatásvizsgálatokkal összehangolt politika intézményi keretét. A minisztériumok és a biztonsági ügynökségek széles felölelő koordináló-irányító testületként közvetlenül jelentéseket tenne, és a kormány politikai vezetésének, valamint a törvényhozás és az igazságszolgáltatás kontrolljának alávetett grémiumként működne.

Annegret Kramp-Karrenbauer, a nagyobbik német kormányzópárt, a CDU elnöke 2019 tavaszán Emmanuel Macron francia államfőnek írt nyílt válaszában azt fejtette ki a biztonságról, hogy egy Európai Biztonsági Tanácsban az Egyesült Királyság bevonásával közösen kellene dönteni a közös külpolitikai pozícióinkról, és ekként megszervezni a biztonságpolitikai cselekvéseket. Szerinte Németországban is jó ötlet volna egy Német Biztonsági Tanács, amely a stratégiai vonalak kialakítását és a kül-, biztonság- védelem-, fejlesztés- és külgazdaság koordinációját látná el.

 

Karrenbauer szerint: a közösségi és biztonságérzetünk biztonságos külső határokat igényel, és úgy véli, hogy „Schengent ki kell teljesítenünk”. Ehhez szerinte az EU-ban meg kell állapodni „a foghíj nélküli határvédelemről”, és ott, ahol a külső határt nem tudják vagy akarják nemzeti forrásokból védeni, a Frontexet gyorsan ki kell építeni, és be kell vetni operatív határrendőrségként.

 

Ami a konkrét technikai és intézményi elképzeléseken túlmutató gondolatként, a CDU elnöke részéről leírt alapelvként jó lenne, ha valóban érvényesülne a következő években és ez jellemezné a von der Leyen vezette Bizottság működését is, a következő mondat volt:

„Az európai intézmények tevékenysége nem lehet morálisan felsőbbrendű a nemzeti kormányokkal való együttműködésben.” Csakis egy ilyen elven nyugvó, a nemzetállamok józan összefogásán alapuló Európai Unió lehet majd képes arra, hogy az Egyesült Királysággal és más fontos szövetségesekkel szorosan együttműködve, megszervezze saját és hatékony védelmét.