A tavalyi esztendőben a kettős minőségű európai élelmiszerek okoztak feszültséget az Európai Unióban: e szerint számos nagy nemzetközi cég eltérő összetételben és minőségben forgalmazott azonos márkájú élelmiszertermékeket Nyugat-, illetve Kelet-Közép-Európában. Szlovákiában laboratóriumi tesztek bizonyították, hogy a nemzetközi üzletláncok Szlovákiában, illetve Ausztriában forgalmazott kéttucatnyi azonos termékének minősége Ausztriában magasabb és jobb volt, mint Szlovákiában, ami elsősorban az üdítőkre, a hústermékekre, a teákra vagy a fűszerekre vonatkozik.


A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) bizonyos esetben akár e körben is megállapíthatja szabálysértés elkövetését, az élelmiszer forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabályok megsértése miatt bírságot szabhat ki. Emellett a NÉBIH jár el rossz minőségű, lejárt szavatosságú vagy hamisított élelmiszerek ügyében is, illetve ilyen ügyekben büntetőeljárás is indulhat.

(Fotó: MTI/Máthé Zoltán)

A hazai bírói gyakorlat szerint élelmiszerként forgalomba csak jó minőségű termék kerülhet, ami ez esetben azt jelenti, hogy az emberi fogyasztásra alkalmas. A büntető törvénykönyv (Btk.) új rendelkezése értelmében ezután felelősségre vonhatók azok a személyek, akik eddig vállalkozások mögé bújva folytattak illegális vagy egészségkárosító tevékenységet. A bűncselekmény elkövetője jövőre nézve nem fog tudni újabb cég létrehozása által ismét a piacon megjelenni.

A fogyasztói érdekek védelméhez elengedhetetlen az élelmiszerlánc biztonságának minél magasabb szintű védelme, a felderítés hatékonyságának és a büntetések visszatartó erejének növelésével. A Btk. módosítása lehetővé teszi a fentiek mellett a Nébih speciális egységének az élelmiszer-hamisítás elleni még hatékonyabb fellépését a csalást elkövetőkkel szemben.

Magyarországon az eddigi szabályozás szerint az élelmiszer, mint rossz minőségű termék készen tartása, készletezése eladás céljából, eladásra való felkínálása, ingyenes átadása az élelmiszerjog szabályai szerint forgalomba hozatalnak, azaz büntetendő cselekménynek minősül. A forgalomba hozatal befejezett alakzatát teszi megállapíthatóvá önmagában minden olyan tevékenység, amely elősegíti a termék eljuttatását a viszonteladóhoz, illetve a fogyasztóhoz, így például az átadást, csomagolást, a raktározást, tárolást, elosztást, szállítást is, nem csupán az értékesítést önmagát (1/2007.BJE határozat).

Az Agrárminisztérium állásfoglalása szerint azért van szükség a keményebb büntetőjogi szabályozásra, mivel az élelmiszerek hamisítása és az azokkal kapcsolatos csalások, illegális tevékenységek nemcsak a hazai piaci viszonyokat zavarják meg, hanem kedvezőtlen helyzetbe hozzák a tisztességes vállalkozókat, és a fogyasztók egészségét is veszélybe sodorják. Egyrészről például a kávé, a halfélék, az olívaolaj, a méz, a sajtfélék és egyéb tejtermékek, a bor, égetett szeszek – whisky, vodka –, másrészről a karórától és bőráruktól a parfümön, kozmetikumokon és gyógyszerészeti termékeken át a különböző műszeralkatrészekig szerepeltek esetpéldák az elmúlt évek európai híreiben. Persze a probléma nem új keletű, élelmiszercsalással és -hamisítással először az USA-ban foglalkozott élelmiszerjog – már 1784-ben. (Földnélküli) János angol király idején, a 13. század elején már született szabályozás a borhamisításra.

(Fotó: MTI/ Máthé Zoltán)

Ami a hatályos EU-s szabályozást illeti, az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK. rendelete 14. cikk (1) bekezdése értelmében nem biztonságos élelmiszer nem hozható forgalomba. A 14. cikk (2) bekezdés b./ pontja szerint az élelmiszer akkor nem biztonságos, ha emberi fogyasztásra alkalmatlan. A 14. cikk (5) bekezdése szerint egy élelmiszer emberi fogyasztásra való alkalmatlanságának megállapításakor figyelembe kell venni, hogy az élelmiszer az eredeti rendeltetése szerint alkalmatlan-e emberi fogyasztásra vagy azért, mert idegen anyagok által, vagy egyéb módon szennyezett, vagy azért, mert rothadásnak vagy bomlásnak indult, vagy romlott.

A rendelet 18. cikk (1) bekezdése alapján a termelés, feldolgozás és forgalmazás minden szakaszában biztosítani kell az élelmiszerek, a takarmányok, az élelmiszer termelésre szánt állatok, valamilyen élelmiszerbe, vagy takarmányba bekerülő egyéb anyagok útjának nyomon követhetőségét. A 852/2004/EK. rendelete preambulumának 20. §-a rögzíti, hogy az élelmiszer-biztonság szavatolásának alapvető eleme az élelmiszerek nyomon követhetősége az élelmiszerláncon belül.

A gyakorlatban az Europol és Interpol közreműködésével tartott, globális lefedésű OPSON-művelet keretében alig három hónap alatt 230 millió értékű hamis ételt és italt foglaltak le (2017 elején 61 ország vett részt a műveletben, ebből 21 EU-tagállam – több mint 50 ezer helyi ellenőrzést tartottak világszerte). Németországban a mogyoróféléknél voltak például problémák, a vegyes kesudiók csaknem 45 százaléka akadt fenn a vizsgálaton, Franciaországban a konyhai fűszertermékek szerepeltek tipikus példaként, Olaszországban pedig a hamisított borok és ásványvíztermékek. Olaszországban a címkéket, beleértve a védett földrajzi jelzések hamis hivatalos címkéit helyezték a palackokra a gyártás utolsó szakaszában (toszkán régió esetei). Görögországban csak rajtaütés során 1300 liter csempészett, hamis égetett szeszt foglaltak le, míg Spanyolországban – mázsaszámra – puhatestű- és kagylótermékek hamisítási esetei fordultak elő élelmiszercsalásként.

A magyar hatóságok az OPSON, a Silver Axe és a Viribus 2019. évi razziái során közel kétszáz tonna élelmiszer- és kétmillió liternél is több italárut, valamint több mint kétszáz kilogramm ismeretlen eredetű növényvédő szert és egymillió darabnál is több ismeretlen eredetű teljesítményfokozót, illetve gyógyszernek minősülő terméket foglaltak le.
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 289. cikkének szellemében az Európai Bizottság feladata, hogy a probléma orvoslására uniós szinten a szükséges jogi hátteret megteremtse: a rendes jogalkotási eljárásban ugyanis az Európai Bizottság javaslata alapján fogad el közösen rendeleteket, irányelveket vagy határozatokat az Európai Parlament és az Európai Tanács.

Ezért az ügyben hátrányosan érintett országok folyamatosan – és mindeddig nem sok sikerrel – felhívják az Európai Bizottság figyelmét, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a jelenleg hiányzó jogi szabályozás kialakítása érdekében. Itt az élelmiszerek eltérő minősége kapcsán érdemes rámutatni a gyermekétkeztetéssel kapcsolatos aspektusra is: az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről szóló 178/2002/EK rendelet is a prioritások között említi „bizonyos fogyasztói csoportok, például a gyermekek” meghatározott érzékenységeit, vagyis a szükséges minőségi követelményekhez fűződő jogát. Végső soron tehát rendkívül fontos a hatékony és szigorú tagállami szabályozás, de elvárható egy eredményes európai szintű védelmi rendszer a csalókkal szemben.