Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság, valamint az Open Society Institute (Nyílt Társadalom Intézet) elnöke az ENSZ-közgyűlés 71. ülésszakának mentén a privátszektor vezetői számára tartott kerekasztal-beszélgetésen is részt vett a világszervezet New York-i székházában, 2016. szeptember 20-án (Fotó: MTI/EPA pool/Peter Foley)


Az NGO-k csak egy alcsoportja a polgárok által létrehozott szervezetek körének: ez már magában foglalja a különböző szövetségeket, klubokat és egyéb szervezeteket, amelyek szolgáltatást, előnyöket és helyiségeket csak a tagok részére nyújtanak.

Az NGO-k lehetnek kormányok által finanszírozott szervezetek is: ez lehet a magyarázat arra, hogy például Kínában (2015-ös adat szerint) kb. 440 ezer NGO működött, egy 2008-as adat szerint Oroszországban 277 ezer NGO működött. 2017-ben az Egyesült Államokban összesen másfél millió belföldi és külföldi NGO tevékenykedett, míg Magyarországon több mint 60 ezer. Az amerikai adat kiemelkedő, hiszen a világszerte 10 millió körülire becsült szám (2015) egyhetedét adja.

A „nem kormányzati szervezet” (NGO) kifejezést először 1945-ben alakították ki, amikor az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) létrejött. Az ENSZ – önmagában kormányközi szervezet – lehetővé tette bizonyos elismert szakosodott nemzetközi nem állami ügynökségek – azaz nem kormányzati szervezetek – megfigyelői státusát a közgyűléseken és bizonyos ülésein. Később ezt a kifejezést már szélesebb körben is alkalmazták.

A Soros György üzletember alapítványa által támogatott NGO-k száma igen jelentős. Becslések szerint a 2008 és 2016 közötti Obama-időszakban csak a különböző európai választásokat legkevesebb 90 (de ennél valószínűleg több) Soros-hátterű NGO próbálta befolyásolni, sokak állítása szerint kifejezetten manipulálni. Ezek között akadnak kifejezetten a helyi bevándorlók nevében („hangjaként”) fellépő szervezetek is, amelyek így részben az Európában még nem megjelenő migránspártok szerepét is betöltik. Ily módon a migráns társadalmi csoportokat közéleti aktivitásra ösztönzik, és rekrutációs, toborzó jellegű szerep betöltésére is alkalmasak a később esetleg megjelenő (pl. iszlám vallási) pártok vonatkozásában. A valamilyen módon Soros-pénzelt NGO-k száma Európában, illetve a Mediterráneum területén óvatos becsléssel több százra tehető.

A nyílt társadalom ideológiája szinte pontosan egy időben jelent meg a mai értelemben vett NGO-kkal. Az osztrák nácizmus elől menekülő filozófus, Karl Popper dolgozta ki az elméletet 1945-ben (A nyílt társadalom és ellenségei c. művében), a nácizmusra, fasizmusra és totalitarizmusra adott intellektuális válaszként. Ezen totalitarizmusok átfogó ideológiája szerinte egy utópisztikus világot ígért. Az elmélet másik fontos forrásaként Hannah Arendt filozófus életművét is tekintik, aki ugyancsak a fasiszta totalitárius rendszer elől kényszerült menekülni zsidóként.

A nyílt társadalomban az ember saját maga választja meg céljait, ezekbe nem is szólhatnak bele; ez a morális individualizmus állt a nyílt társadalom gondolatának fókuszában. Ennek „régi” ellenségei totalitáriusok voltak, akik szemben álltak az emberi jogokkal és a parlamentáris demokráciával. Az ideológiát aztán alkalmazni próbálták az elmúlt évtizedek bizonyos politikai rezsimjeivel kapcsolatban is. A nyílt társadalom ideológiájának követői, például a magyarországi Central European University (CEU) kutatói a rendszerváltozás utáni idők kapcsán nacionalista, populista ellenhatásokról beszélnek. Ebben az értelmezésben – Karl Popper kifejezésével élve – új ellenségek lépnek színre, vagy ahogy a CEU rektora, Michael Ignatieff egy előadásában fogalmazott: új ellenfelek. Ezek egypárti autokráciák, mint például Kína és Oroszország, vagy úgynevezett illiberális demokráciák, mint Magyarország, Lengyelország és Törökország, valamint vannak a demokratikus populisták, mint például a francia Marine Le Pen, a holland Geert Wilders és Amerikában Donald Trump lennének szerinte az új alternatívák.

A nyílt társadalmat szerintük a populisták „antidemokratikusnak” tartják, mondván hogy a civil társadalmat külföldi forrásokból és magánúton finanszírozzák, hogy az lenne felelős a neoliberális globalizációért, hogy az sérti a nemzetgazdaságok szuverenitását, valamint a „politikai korrektség” elnyomja a többi véleményt. Az ideológia hirdetői szerint a politikai korrektség eredeti célja csupán a nemi vagy faji egyenjogúság védelme. A civil társadalom feladata Ignatieff szerint az, hogy számonkérje ezeket a populista kormányzatokat, és megvédje velük szemben a sebezhető kisebbségeket.

A nyílt társadalom ideológiájával kapcsolatban számos kritika fogalmazódott meg. Sokan például úgy látják, hogy bár Popper eredeti elmélete az utópisztikus eszmékkel szemben határozta meg önmagát, maga az ideológia is utópisztikussá, a valóságtól elrugaszkodottá vált. Ez tették vele az ideológia elkötelezettjei, amiként az eredetileg a faji elnyomással szembeni politikai korrektség gyakorlata is mára a másik végletbe mozdult, és most már kifejezetten ellehetetleníti az ésszerű és korrekt párbeszédet fontos társadalmi kérdésekben.

Soros György és 1984

Az elmúlt évtizedekben Soros György amerikai üzletember az USA-n kívül egész hálózatot hozott létre az ideológia megvalósítása érdekében. 1984-ben életre hívta budapesti alapítványát, amit sok más országban több tucat követett a következő években. 1991-ben az alapítvány összeolvadt az 1966-ban alapított Fondation pour une Entraide Intellectuelle Européenne-nel, ami a Congress for Cultural Freedom partnereként segítette a „nonkonformista” kelet-európai tudósokat a totalitarizmusellenes és kapitalista ideák elterjesztésében.

Az OSI (Open Society Institute, 2010-től OSF, Open Society Foundations) 1993-ban az USA-ban alapult a korábbi Soros-alapítványok támogatására. Az OSI-alapítvány 1993-as létrehozása óta 11 milliárd dollárt meghaladó kiadásokat jelentett (az 1980-as évek elejétől számolva 14 milliárd dollárt költött az alapítványi birodalom), amit leginkább a magszervezet ideológiai küldetéseivel összehangolt tevékenységet ellátó NGO-k támogatására fordítottak. Ezekhez viszonyítottan jól mutatja a nagyságrendet, hogy az OSF jelenlegi tőkéje (endowment) 19,59 milliárd dollár.

Az OSF 2014-ben 827 millió dollár éves kiadást jelentett be. Az OSF 2013. évi 873 millió dolláros költségvetése pedig az Egyesült Államok második legnagyobb filantrópiai magánbüdzséjét adta a Bill and Melinda Gates Foundation éves költségvetése után (utóbbi összesen 3,9 milliárd dollár volt).

A 2014-es kiadások a következőket tartalmazták:

277,3 millió dollár – Jogok és igazságosság

238 millió dollár – Kormányzás és elszámoltathatóság

116 millió dollár – Adminisztráció

91,7 millió dollár – Oktatás és ifjúság

60 millió dollár – Egészségügy

43,8 millió dollár – Média és információ

Ezen összegeken belül, az OSF arról számolt be, hogy az Egyesült Államokban legkevesebb 33 millió dollárt biztosít a polgári jogokért és a társadalmi igazságosságért küzdő NGO-k támogatására. A Donald Trump amerikai elnök regnálása (vagyis 2017) előtti években az OSF fontos támogatója volt az amerikai bevándorlási reformnak, amely az illegális bevándorlók állampolgárságának elérését szorgalmazta.

Az OSF-hálózat által végig támogatott Barack Obama elnök 2014 novemberében ugyanis rendeleti úton kezdeményezte több mint 5 millió bevándorló idegenrendészeti státuszának rendezését. A reformokat 2014 februárjában felfüggesztették, miután az illetékes bíróság helyt adott a tervezet ellen fellépő – a republikánus vezetésű Texas állam által fémjelzett – szövetség tiltakozásának. Korábban a szenátus kétpárti támogatással elfogadta a bevándorlási reform tervezetét, azt azonban a képviselőház republikánusai akkor megtorpedózták. Az OSF saját bevallása szerint 1997 és 2013 között több mint 100 millió dollárnyi támogatást mozgósított a szövetségi migrációs reform átverése érdekében, s ez az összeg azóta elérhette a 140-150 millió dollárt is.

A teljes OSF 2018. évi becsült költségvetése 1 milliárd 5,7 millió dollár, ennek egy részét 7 földrajzi régió, másik részét 10 támogatási terület szerint osztják szét. A regionális vetületben az Egyesült Államok 120 millió dollárra, Afrika 87,5 millióra, Európa 68 millió dollár támogatásra érdemesült. A témák szerinti bontott összegek szerint például a „demokratikus gyakorlat” ügye 114 millió, az „igazságügyi reform és a jogállam” területe 82 millió, az „emberi jogi mozgalmak és intézmények” tétel 80,5 millió, az antidiszkrimináció elleni küzdelem 80 millió dollárt kap 2018-ban az OSF-től. Külön tétel szerepel „Újságírás” címen, amelyre globálisan 26 millió dollárt szán az OSF.

Az egy évre kiszámolt költségvetési tételek alapján az megbecsülhető, hogy a Soros-alapítványok (OSF) által a nemzetközi migráció előmozdítására (valamilyen formában) fordított pénzügyi támogatás százmillió dolláros nagyságrendet jelent évente. Magyarországon a migránsok ügyére évi százmillió forintos nagyságrendben költhetnek a hálózat tagjai, hiszen 2015-ben összesen 1,1 milliárdot ítélt meg Soros a hazai alapítványoknak és egyesületeknek, a kedvezményezettek pedig átlagosan 18,2 millió forintot kaptak. Ezek közül több közvetve vagy közvetlenül a migráció ügyét (is) támogatja. A magyar Forbes adatai szerint 2016-ban – egyébként a migrációs válság tetőzése nyomán – koncentrálták a kiadásokat, és 1 milliárdot osztottak szét a magyarországi szervezetek között, az átlagos donáció viszont már 20,3 millió forint volt.

Mindezeket – a korlátlan erőforrásokat és a jól működő globális hálózatot – egybevéve a kép jelentősen árnyalható, a humanitárius, jogvédő lepel egyre gyakrabban lehull az érintett szervezetekről. Legutóbb az Amnesty International londoni központjában lelepleződött –munkatársakkal szembeni – faji és nemi diszkrimináció, a lelki terror és az ennek nyomán bekövetkezett öngyilkosságok mutattak rá arra, hogy egy spekuláns szemlélete által áthatott rendszer ugyanolyan romlott és sötét tud lenni, mint maga az alapító milliárdos szellemisége.