Advocates Abroad: lehet-e legálisan létrehozni civil szervezetet az illegális migráció szervezésére?

2018. november 14.

Címkék: Migráció, migráns, NGO, szervezet

Dr. Ifj. Lomnici Zoltán

alkotmányjogász

Minden jel szerint 2015 után a nyomor és az üldöztetés vámszedői mellett sorra megjelennek olyan „producer szervezetek” is, melyek egyik célja a hatóságok kijátszásának szerepére illegális bevándorlók felkészítése. De vajon jogszerűen lehet-e ilyen tevékenységet folytatni?

Az Advocates Abroad (AA) az Egyesült Államokban székhellyel rendelkező és egy széles körben ismert, adómentességet élvező szervezet, amely Görögországon keresztül több mint 15 ezer menekültet segített Európába. Az érintett NGO tevékenysége saját bevallásuk szerint abban áll, hogy önkéntes ügyvédeket, tolmácsokat és orvosi szakembereket rekrutálnak, és képeznek ki arra, hogy közvetlen és rövid távú helyszíni missziókon együttműködjenek a migránsokkal, és elősegítsék biztonságos bejutásukat a célországba. A szervezet 2016-ban alakult, egyértelműen a 2015-ben kirobbant migrációs krízis nyomán és a káosz miatt kialakult helyzettel legitimálva, magyarázva saját létrejöttét.

A használaton kívüli athéni Hellinikon repülőtéren működő migránstábor bejáratát elzáró illegális bevándorlók és rendőrök dulakodnak 2017. február 6-án (Fotó: MTI/EPA/Oresztisz Panajotu)

Teljes cikk

Milyen változást hozott az Alaptörvény a házasság és család védelme tekintetében?

2018. november 06.

Dr. Ifj. Lomnici Zoltán

alkotmányjogász

A családvédelem és a gyermekvállalás ösztönzésének jogi, alkotmányos háttere, az erről folyó társadalmi diskurzus, illetve önmagában a kérdés fontosságának felismerése régiós összevetésben is megfigyelhető.

Kiindulópontként emlékezzünk meg arról, hogy alig pár éve Horvátországban az igenek kétharmados győzelmével népszavazást tartottak arról, hogy a házasság férfi és nő életközösségeként kerüljön be a horvát alkotmányba, gondoljunk a család és házasság fogalmáról nemrégiben Romániában lezajlott heves közéleti vitára és referendumra, gondoljunk csak a lengyel alkotmányra vagy a tavaly hivatalba lépett, jobboldali osztrák kormány családpolitikai intézkedéseire. Gondoljunk továbbá arra, hogy Közép-Európa számára ez a migrációs vitákban is felmerülő és ahhoz szorosan kötődő, meghatározó identitáspolitikai kérdés is. Érdemes megjegyezni, hogy – miként arra Schanda Balázs alkotmánybíró is rámutatott – az Alaptörvény szabályozási hiányt is pótol, hiszen több nemzetközi emberi jogi dokumentum, pl. a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egységokmánya is emberi jogként ismeri el a házasságot férfi és nő között.

Autómentes hétvége családi programokkal a forgalomtól lezárt Andrássy úton 2018. szeptember 15-én. (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Teljes cikk

Migráció és szexuális bűncselekmények: Nyugat-Európában is elismerik a bevándorlás drámai hatásait

2018. október 31.

Címkék: Európa, Migráció, bűncselekmény, bűn

Miközben ugrásszerűen nőtt az elmúlt években a migránsok által elkövetett bestiális nemi bűnelkövetések száma, a bevándorlás súlyos következményeiről nem illik beszélni a fejlett Nyugaton. A büntetőjogi szigorítások azonban egyértelműen mutatják, hogy az integrációs törekvések csődöt mondtak.

Máig emlékezetes, ugyanakkor szomorú események borzolták lassan három éve Németország közvéleményét; 2015 szilveszterén zömében muszlim migránsok tömegesen erőszakoltak meg nőket, lányokat több német nagyvárosban, így összesen legkevesebb 1216 áldozata volt a cselekményeknek, s az áldozatok közel fele szexuális bűncselekményeket, így nemi erőszakot volt kénytelen elszenvedni.

Nők tiltakoznak a kölni főpályaudvar környékén szilveszter éjszaka nők ellen elkövetett támadások miatt a kölni dómnál (Fotó: MTI/EPA/Oliver Berg)

Teljes cikk

Gondolatok a kommunista bűnök elmaradt igazságtételéről és a Nagy Imre-per semmisségi eljárásáról

2018. október 22.

Magyarország Alaptörvénye Nemzeti Hitvallásában rögzíti, hogy hazánk 1944. március tizenkilencedikén elveszített állami önrendelkezésének visszaálltát 1990. május másodikától, az első szabadon választott népképviselet megalakulásától számítjuk.

Az Alaptörvény U) cikke kimondja, hogy az 1990-ben lezajlott első szabad választások révén a nemzet akaratából létrehozott, a jog uralmán alapuló állami berendezkedés és a megelőző kommunista diktatúra összeegyeztethetetlenek. A Magyar Szocialista Munkáspárt és jogelődei, valamint a kommunista ideológia jegyében kiszolgálásukra létrehozott egyéb politikai szervezetek bűnöző szervezetek voltak, amelyek vezetői el nem évülő felelősséggel tartoznak az elnyomó rendszer fenntartásáért, irányításáért, az elkövetett jogsértésekért és a nemzet elárulásáért. Ezen cikk (4) bekedzése alapján a kommunista diktatúra hatalombirtokosai a diktatúra működésével összefüggő szerepükre és cselekményeikre vonatkozó tényállításokat - a szándékosan tett, lényegét tekintve valótlan állítások kivételével - tűrni kötelesek, az e szerepükkel és cselekményeikkel összefüggő személyes adataik nyilvánosságra hozhatók.

Alkotmányos jelleggel nem tekinthető elévültnek azoknak a törvényben meghatározott, a pártállam nevében, érdekében vagy egyetértésével a kommunista diktatúrában Magyarország ellen vagy személyek ellen elkövetett súlyos bűncselekményeknek a büntethetősége, amelyeket az elkövetéskor hatályos büntetőtörvény figyelmen kívül hagyásával politikai okból nem üldöztek.

Igazolás a Kúriától: Nagy Imréék pere jogsértő volt, és elítélésük semmisnek minősül

A forradalom mártír miniszterelnökének és társainak koncepciós pere kapcsán fontos lépésként értékelhető az a folyamat, amelynek keretében a Kúria büntetőtanácsa korábban a legfőbb ügyész kezdeményezésére igazolást adott ki arról, hogy Nagy Imréék 1958-as elítélése a törvény szerint semmisnek minősül. Ezt a 2000-ben elfogadott úgynevezett „negyedik semmisségi törvény” (2000. évi. CXXX. törvény az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról) alapján tehette meg, amely olyan büntetések eltörlését írta elő, amelyeket az 1956-os forradalom és az akkori harci cselekmények kapcsán róttak ki, rögtönbíráskodás vagy gyorsított eljárás keretében, illetve a népbírósági tanácsok döntéseivel.

Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke 1958. június 15-én, a halálos ítélet kihirdetését követően az utolsó szó jogán beszél a bíróság előtt. (Fotó: MTI/Reprodukció)

A halálbüntetést és szabadságvesztést tartalmazó hajdani ítéletet úgynevezett ellenforradalmi bűncselekmények miatt 1958. június 15-én hirdette ki a népbírósági tanács. A rendszerváltozáskor, 1989-ben a Legfelsőbb Bíróság felmentő döntést hozott ugyan, ám egy 2000-ben elfogadott törvény alapján a legfőbb ügyész most semmisségi indítványt nyújtott be. Az eljárások semmisségét maga a törvény állapította meg, a Kúria igazolást adhatott ki arról, hogy nemcsak a büntetés, de a felelősségre vonás egész folyamata jogsértő volt.

A törvénnyel megállapított semmisségről a Kúria adhatott ki igazolást a védők és hozzátartozók, vagy a legfőbb ügyész kérelmére, mégpedig egy 2016-os jogszabály-módosítás nyomán. A vádhatóság vezetőjének indítványára megindult eljárás hozzájárulhatott a megtorlásban meghurcolt és ártatlanul kivégzett emberek jó hírnevének helyreállításához, valamint a hozzátartozók kegyeleti jogának hangsúlyosabb védelméhez.

Történelmi háttér

Nagy Imre (1896–1958), kommunista politikus, korábban földművelésügyi, majd belügyminiszter, élelmezési miniszter, begyűjtési miniszter, miniszterelnök-helyettes, rövid ideig az Országgyűlés elnöke. 1953-tól 1955-ig miniszterelnök, majd 1956. október 24-étől november 12-éig ismét miniszterelnök a szovjet csapatok forradalmat vérbefojtó bevonulásáig (1956. november 4.) 1956-os miniszterelnöksége alatt megszűnt az egypártrendszer Magyarországon, visszaállt az 1945-ös szabad választások alapján alakított demokratikus koalíciós rendszer, ami 1947-ben megszűnt. Rövid miniszterelnökségéhez az is fűződik, hogy a kormány hazánkat semlegesnek nyilvánította (1956. november 2-án). A Kádár-kormány bíróság elé állította. Halálra ítélték és 1958. június 16-án kivégezték.

1989. június 16-án Nagy Imrét és társait ünnepélyes keretek között újratemették Budapesten, több százezer fő részvételével.

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a legfőbb ügyész törvényességi óvásának alapján 1989. július 6-án hivatalosan is hatályon kívül helyezte Nagy Imre és társainak ítéletét, s bűncselekmény hiányában felmentette őket. Ezen tárgyalás folyamán érkezett meg a hír a korábbi halálos ítéletet jóváhagyó Kádár János haláláról.

A Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) már 1988 júniusában kérte Nagy Imrének és társainak rehabilitálását, majd 1989 januárjában Pozsgay Imre államminiszter – a Kádár-rendszer politikusai közül elsőként – az 1956-os történelmi eseményeket újraértelmezve kedvezően értékelte Nagy Imre tevékenységét. A Németh Miklós miniszterelnök által vezetett Minisztertanács 1989. április 20-i ülésén felkérte a belügyminisztert, hogy az eljárás és az ítélet törvényességének vizsgálata céljából adja át a Nagy Imre és társai elleni büntetőeljárás iratait a legfőbb ügyésznek. Néhány nap múlva az iratokat tartalmazó 88 dossziét a legfőbb ügyész rendelkezésére bocsátották. Ezt követően öt ügyész kezdett hozzá a több ezer oldalnyi dokumentum, köztük a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. június 15-i, 52 oldalas ítéletének jogi szempontú elemzéséhez. A rendelkezésre álló iratanyag felülvizsgálata 1989. június 9-re befejeződött, és ennek alapján a legfőbb ügyész Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maléter Pál, Kopácsi Sándor, dr. Szilágyi József, dr. Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós javára törvényességi óvást emelt a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa előtt. A 70 oldalnyi óvásban – amely tartalmazza a megtámadott ítéletet is – a törvénysértő ítéleti rendelkezések hatályon kívül helyezését és az ártatlanul elítéltek felmentését indítványozta a legfőbb ügyész. (Losonczy Géza ügyében a bíróság nem hozott ítéletet, mert õ 1957. december 21-én, még a nyomozás befejezése előtt meghalt. A Legfőbb Ügyészség külön határozatban a büntetőeljárást vele szemben is alaptalannak és törvénysértőnek nyilvánította.)

A Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsának 1989. július 6-i ülésén hozta meg felmentő ítéletét, a Kúria pedig 2016. október 13. napján mondta ki végzésében, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc után államellenes bűncselekmények vádjával kivégzett Nagy Imre és mártírtársai ügyében az akkori ítéletek semmisnek tekintendőek.

Záró gondolat

Magyarország nemzeti kormánya korábban több lépést tett a demokratikus államberendezkedés felszámolásában szerepet játszó bűnök feltárására, a bűnösök felkutatására, tevékenységük tisztázására, illetve korábban szerzett előjogaik megvonása érdekében. Függő kérdés azonban, hogy a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság által elkaszált lusztrációs törvény hiánya után képes-e bármilyen jogalkotói vagy jogalkalmazói aktus megfelelő elégtételt nyújtani a kommunista diktatúra még élő és elhunyt áldozatai számára? A választ a kedves olvasóra bízom.

Teljes cikk

Sért-e alapjogot a politikai cenzúra a közösségi oldalakon?

2018. október 12.

A válasz látszólag egyszerű: a közösségi oldalak folyamatos letiltásai által a közérdekű információhoz való alapjoga sérül a felhasználóknak.

A közösségi oldalon rendszeresen médiatartalmakat osztanak meg a felhasználók, ezért nem lehet önkényesen megfosztani a közérdekű tartalmaktól az olvasókat. Ez különösen sérelmes akkor, ha egy ideológiai elv – a szélsőségesnek mondható liberális emberi jogi szemlélet – mentén történik mindez.

A Facebookhoz hasonló, határokon átívelő tartalomszolgáltató tevékenységet is kifejtő közösségi oldalak rendkívül sajátos, egyedi algoritmus alapján szelektálnak a megjelenő tartalmak között. Az álhírek elleni küzdelem jegyében nemcsak bejegyzések, de komplett profilok törlése is rendszeresen előfordul.

Olyan szabályrendszerek, mint például a "közösségi alapelvek" felülírhatnak nemzeti vagy nemzetközi normákat, miközben persze az önkényes szelekció visszaélésekre is lehetőséget ad. Az európai sztenderdek alapján a vélemény és szólásszabadság korlátját első sorban a becsületsértő, önkényes mocskolódás, illetve az emberi méltóság megsértése jelenti. 

Az elmúlt időszakban Magyarországon több konzervatív, jobboldali véleményformálónak folyamatosan szembe kell nézni a közösségi cenzúra eszközrendszerével, ami különösen hazánkban mostanság azért aggályos, mert így valóban képes egy közösségi médiaóriás szuverén államok választási kampányaiba beavatkozni.

2018. januári sajtóértesülések arról számoltak be, hogy a Nemzetközi Tényellenőrző Hálózat (International Fact-Checking Network – IFCN) álhíreket fog majd kiszűrni (illetve pontosabban: cenzúrázni) a Facebookon. Az IFCN-t a Poynter Institute for Media Studies nevű intézet működteti, és a Poynter „tényellenőrző hálózatának” legnagyobb pénzügyi támogatói között például a Nyílt Társadalom Alapítványokat is megtaláljuk – ez derül ki az intézet hivatalos honlapjáról is.

A Correctiv nevű német médiavállalatot pedig 132 ezer eurónyi pénzösszeggel támogatták 2017-ben a Nyílt Társadalom Alapítványok, idén pedig bizonyítottan újabb százezer eurót utaltak át nekik Sorosék. Az elmúlt két és fél évben közel 300 ezer eurót kapott a német cég, hogy konzervatív tartalmakat – például a migrációs folyamat árnyoldalait bemutató felvételeket, videókat – tüntessenek el a közösségi oldalakról.

Az eddig megismert tények alapján jól látszik, hogy Mark Zuckerberg kétmilliárd aktív felhasználót felvonultató Facebookja és Soros György kiterjedt hálózata, az amerikai milliárdos alapítványaival összefonódó cégek – gazdasági szerződéses gyakorlat szintjén – szoros együttműködést folytatnak a közösségi platform politikai „tisztántartásában”, vagyis csapatot alkotnak bizonyos nem tetsző tartalmak eltüntetése és fontos politikai események befolyásolása érdekében.

A kanadai és amerikai választásoktól kezdve, Európán át egészen Venezueláig, meg voltak annak a nyomai, hogy az internetet és a közösségi hálót választások befolyásolására használja Soros György birodalma, és ehhez sok esetben Zuckerberg is segítséget nyújt, most már bizonyítottan intézményesült formában is.

Megjegyzendő, hogy Soros, aki korábban élesen bírálta a közösségi médiát, mondván az mennyire képes befolyásolni az embereket és veszélyes, legutóbb befektetett a Facebook-ba és a Google-ba. A közel 170 ezer A kategóriás FB részvény akár Zuckerberg elnöki ambíciói miatt is figyelemre méltó lehet.

Erre idén is volt példa, ahogy azt Magyarország esete tavasszal megmutatta. Az Avaaz.org nevű online kampányközösség ugyanis most nyíltan beszállt a magyarországi választási kampányba, és egyértelműen az itthoni választás befolyásolására készült (az oldal Soros-hátterű, az Avaaz.org-ot társalapítóként megalapító csoport, a Res Publica nevű „globális civil” tanácsadó csoport például 2008-ban 250 ezer dollárt kapott Soros Nyílt Társadalom Intézetétől.)

Az Avaaz magyarországi internetes kampányát a politikailag hasonlóan egyoldalú közösségi oldal, a Facebook is segítette: március végén és április elején ugyanis a Facebook Messengert elárasztották azok az Avaaz-hirdetések, amelyek Orbán Viktor elleni összefogásra, és szavazásra szólítanak fel.

Az ilyen eszközökkel elérhető tömeg pedig egyre nagyobb lett az elmúlt években: jelenleg Magyarországon 5,8 millió ember – a népesség mintegy hatvan százaléka – használja a világ legnagyobb közösségi oldalát. A fentiekhez képest korábban a Bloomberg számolt be arról, hogy a Facebook törölte egy német felhasználó, „Gabor B” migrációval kapcsolatos hozzászólását, amelyben az érintett a németeket „egyre hülyébbek” titulálta.

Ugyanakkor Németországban egy gyűlölködő, bevándorlással vagy migránsokkal kapcsolatos posztért az „elkövető” több év börtönt is kaphat. Ilyenkor persze a szólás,- és véleményszabadság európai nagymesterei mélyen hallgatnak…

Ezek után ugyanakkor némileg meglepő a berlini regionális bíróság egyik legutóbbi vonatkozó döntése, amely kimondta, hogy a Facebook több gyakorlata is sérti a német fogyasztóvédelmi szabályokat. A személyes adatok kezelése és felhasználása megfelelő tájékoztatás nélkül történik és a törvényi garanciák is hiányoznak. Nem valósul meg a privátszféra védelme sem a bíróság szerint.

Teljes cikk

Hogyan akarja alapjaiban megváltoztatni az ENSZ az Európai Uniót?

2018. október 05.

Az Egyesült Nemzetek szervezete úgy beszél Afrikáról, hogy közben új Európát akar.

2018. szept. 27. napján az Európai Bizottság sajtóközleménye szerint az Európai Unió (EU) és az Egyesült Nemzetek (ENSZ) közötti megújult partnerség keretében támogatják a partnerországokat a 2030-as fenntartható fejlesztési menetrend (2030 Agenda for Sustainable Development, 2030-as Agenda) és a fenntartható fejlődési célkitűzéseknek (SDG-k) a megvalósításában, beleértve az Addisz Abeba finanszírozási és fejlesztési programot.

Fejlesztés finanszírozása az alábbiak szerint történne: a 2030-as agenda az emberekre, a bolygóra, a jólétre és a békére irányuló átalakítási terv a szegénység felszámolása és a fenntartható fejlődés globális elérése érdekében. A fenntartható fejlődés vagy a nemek közötti egyenlőség támogatása mellett, a sajtóközlemény e) pontja szerint:

„A migrációval kapcsolatos migráció-fejlesztési kapcsolatok fejlesztése a 2030-as agenda vándorlással kapcsolatos célkitűzéseinek elérése és a menekültek és migránsok New York-i Nyilatkozatában vállalt kötelezettségek terén, különösen a biztonságos, rendezett és rendszeres migráció előmozdítása érdekében. Az EU és az ENSZ megerősített és közös erőfeszítései hozzájárulnak majd a migránsok és a menekültek globális, regionális, nemzeti és helyi szintű globális vállalásaival kapcsolatos célkitűzések konkrét megvalósításához, amint ezeket elfogadják.”

Illusztráció. (MTI/EPA/Christophe Petit Tesson)

Az 1999 óta folyamatos kidolgozás alatt álló közös európai menekültügyi rendszer (KEMR) reformjára vonatkozó új javaslatokat – EU-szintű menekültügyi iránymutatások és rendeletek tervezeteinek formájában – már több mint két éve (2016-ban) benyújtották az Európai Bizottság elé, a javaslatok a testület előtt vannak. Jelenleg eszmecsere folyik tárgyalásokon az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. Már vannak részleges jóváhagyások is; a Bizottság tervei a szabályok szabványosítását és azok végrehajtását jelentenék valamennyi uniós tagállamban. Az Európai Parlament azonban ezek közül sokat elutasít, mivel szerintük túlságosan is beleavatkoznának a menedékkérők jogaiba, a Tanács szerint nem megy elég messzire a tervezet.

A jelenleg folyó európai vita alapja, hogy újabban „utópisztikus” megfontolások is szerepet kapnak, mint például az afrikai menedékkérelmi központok létrehozására vonatkozó terv, valamint egyes emberi jogi szakértők (pl. Christoph Riedl, az Asyl und Menschenrechte der Diakonie Österreich szakértője) szerint ilyen a határvédelem fokozása is, amellyel elvileg nehezebbé tennék az Unióba jutást a bevándorlók és a védelmet igénylő személyek számára.

Megjegyzendő, hogy az egyik osztrák szövetségi munkacsoportban (Bundesarbeitsgemeinschaft Freie Wohlfahrt, BAG) dolgozó NGO-képviselők szerint problémás az a terv is, hogy csökkentenék a „biztonságos harmadik ország” fogalmára vonatkozó kritériumokat, valamint osztrák nem kormányzati szervezetek ellenzik a Bizottságnak a kiskorú menedékkérőkre vonatkozó terveit is; a jelenlegi jogi helyzettel ellentétben ugyanis, Dublin alapján a jövőben a felnőttekhez hasonlóan vissza kell (sollen!) toloncolni őket más EU-tagállamokba, sőt engedélyezni kell a fogvatartásukat is.

Az ENSZ Közgyűlés jelenlegi, 73. ülésszakának ún. magas szintű hetén a globális szervezet egyik magas szintű – kereskedelmi és fejlesztési kérdésekkel foglalkozó – munkacsoportja, az UNCTAD nevű kormányközi ENSZ-testület a marokkói és ruandai külügyminiszterek részvételével megvitatta az afrikai migráció és ottani strukturális átalakulás kérdéskörét. Az ülés homlokterébe az afrikai (belső) migráció menedzselését, valamint a migrációs gazdasági és fejlesztési hatások maximalizálásának kérdését helyezték, vagyis a népvándorlást itt gazdasági, kereskedelmi, üzleti vonatkozásban láttatják, amiből jó hasznot lehet húzni. Az esemény résztvevői szerint ugyanis az afrikai népvándorlás nagyobb része (53 százaléka) intraregionális, vagyis az ottani régiók, illetve országok között történik. Ezzel ugyanakkor azt is elismerik, hogy már ma a migráció közel fele kifelé áramlást jelent a kontinensről, jelentős részben Európa felé.

A vitával bevallottan egy hátteret, tartalmi kiegészítést kívántak adni a biztonságos, rendezett és rendszeres migrációval foglalkozó globális ENSZ-kompakt tárgyalásaira, ami szerintük szükséges a fenntartható fejlődésről szóló 2030-as agenda végrehajtásához is. Mindeközben az Európai Bizottság nem késett egy migrációpárti állásfoglalás kiadásával: 2018. szeptember 27-én kelt sajtóközleménye az Európai Unió (EU) és az Egyesült Nemzetek (ENSZ) közötti megújult partnerség keretében támogatja a 2030-as Agendához kapcsolódóan a migrációfejlesztési kapcsolatok megerősítését a migrációs célkitűzések elérése és a menekültekkel és migránsokkal kapcsolatban a New York-i Nyilatkozatban vállalt kötelezettségek terén, különösen a biztonságos, rendezett és rendszeres migráció előmozdítása érdekében. A dokumentum szerint „az EU és az ENSZ megerősített és közös erőfeszítései hozzájárulnak majd a migránsokkal és a menekültekkel kapcsolatos globális, regionális, nemzeti és helyi szintű vállalásokhoz fűződő célkitűzések konkrét megvalósításához, amint ezeket elfogadják”.

Az ENSZ és az Európai Unió döntéshozói szemmel láthatóan – egyébként hibás felfogással – nem helyeznek kellő hangsúlyt a gazdasági jellegűnek tekintett migráció sikerességében a kulturális tőke szerepére, vagyis arra, hogy a migrációs folyamat gazdasági hatásának vizsgálata is csak a kulturális dimenzió figyelembevételével adhat teljes képet. A kibocsátó országok kulturális szerkezete egy fontos részét jelenti a migrációs makroszintnek, ami az Afrikán belüli (az ENSZ kifejezésével: intraregionális) népvándorlásnál ugyancsak igaz. Elég pl. csak arra gondolnunk, hogy Afrikán belül vannak muzulmán és keresztény vallási többségű országok, vagyis a különböző országok kulturális, vallási, adott esetben etnikai adottsága ott is fontos háttértényező – amiként Európában is –, de ez persze kimarad a gazdasági reálszféra rosszul felfogott nézőpontjára vagy a pusztán ökológiai szempontokra leszűkült megközelítésekből.

A civilizációnként akár radikálisan eltérő munkakultúra és termelékenység, a munkaerőpiacon is megjelenő multikulturalizmus – különösen az ENSZ által megálmodott tömeges méretekben – súlyos konfliktusokkal jár együtt, és ez bizony kihat magára a gazdasági rendszerre és annak jól mérhető teljesítményére is. Kutatások alapján, iszlám szemszögből a kulturális attitűd igenis nagy hatással van a munkahelyi etikára, már Mohamed próféta hadíszaitól (a róla szóló történetektől) kezdve szoros kapcsolat van a vallás és munkaetika között. Azonban egy idegen környezetben, egy teljesen más kulturális közegben szinte lehetetlen a vallási önkép munkaidentitással történő összeegyeztetése, ami gátolja az európai átlagnál jóval vallásosabb közösségek sikeres integrálását akár európai, akár más afrikai országok gazdasági életében.

Az ENSZ által korábban publikált tervek fényében ez katasztrófát, akár polgárháborús állapotokat is eredményezne a törzsi-vallási jellegű háborúk Európába exportálásával. Érdemes emlékeztetni: már 2000-ben született egy hivatalos ENSZ-dokumentum a „replacement migration” stratégiáról, vagyis arról, hogy az elöregedő fejlett világ államait Afrikából vagy a Közel-Keletről kell feltölteni migránsok százmillióival a következő évtizedek népességhelyettesítő projektje keretében. Például Európának az 1995-ös 728 milliós szint megtartásához 1995–2050 között százmillió migránst kell befogadnia. A dokumentum egy másik szcenáriója szerint úgy nőhetne 809 millióra a vén kontinens lakossága, hogy abból 2050-re a 2005 után érkezett migránsok és gyermekeik 209 millió főt tennének ki, egy másik változatban a 895 milliós európai népességből 294 millió (vagyis egyharmad) lenne a 2005 után bevándoroltak és gyermekeik száma 2050-re. Ezzel a legtöbb ENSZ-forgatókönyv Európa kulturális-vallási, sőt teljes politikai átformálását vetíti előre.

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mostani konferenciája vagy maga a globális migrációs kompakt is, alapvetően a szabályozott és folyamatos migráció menedzselését, kanalizálását tekinti fő céljának, vagyis valójában ösztönzi ezt a folyamatot Afrikán belül, és Európa irányában is. Az ENSZ tehát tovább folytatja a megkezdett utat, ezért is teszi bölcsen Magyarország, hogy kilép a migrációs kompakt elfogadási folyamatából, és hogy következetesen védi álláspontját minden nemzetközi fórumon.

Teljes cikk

Migránsvoksokra vadászva: miért Merkelt és nem a német baloldalt támogatják a bevándorlók?

2018. szeptember 28.

A közvélemény-kutatások eredményei szerint a németek ellenzik, a migrációs hátterű személyek elégedettek a német kancellár politikájával.

Egy 2016 júliusi felmérés alapján a német lakosság 66%-a nem értett egyet Angela Merkel bevándorláspolitikájával, és mindössze a válaszadók 27%-a támogatta az általa képviselt irányvonalat. A helyzeten érdemben az sem változtatott, hogy igaz rendkívüli nehézségek árán, de sikerült megőrizni a kancellári széket Merkelnek. Ez utóbbi állítást a statisztikai adatok is egyértelműen alátámasztják, mivel egy friss felmérés szerint is a bevándorolók és leszármazottaik 43,2 százaléka támogatja a CDU/CSU pártszövetséget, és a Német Integrációs és Migrációs Ügynökség adatai szerint ez az arány a szociáldemokraták és a Zöldek tekintetében jóval alacsonyabb. Egyedül a török közösség körében népszerűbb az SPD, itt 37 százalék áll szemben az uniópártok 33 százalékos támogatottságával.

Megjegyzendő, hogy a német kormányalakítási és belpolitikai válság egyik alapvető oka a nagykoalíciós-kormányzás súlyosan elhibázott menekült- és migránspolitikájában, és az ennek nyomán született választói elégedetlenségben keresendő. Az elmúlt években Németországra „eresztett” mintegy kétmillió közel-keleti, illetve afrikai menekült (jórészt alapvetően gazdasági célú migráns) befogadása jelentősen megterhelte nemcsak az egyes társadalmi alrendszereket (a szociális ellátástól az oktatáson és egészségügyön át a gazdaság általános, önteremtő rendszeréig), hanem a német választópolgárok mindennapi életét is. Megállapítható, hogy a német szövetségi bűnügyi statisztikák alapján jelentősen megnőtt a külföldiek által elkövetett bűncselekmények aránya is Németországban, és egyes bűncselekményi tényállások esetében erős felülreprezentáltság tapasztalható; tény az is, hogy a munkaerő-piaci beilleszkedés nehézségeihez a kulturális integrálhatóság kihívásai is hozzátársulnak.

Angela Merkel német kancellár a heti kormányülésen a berlini kancellári hivatalban 2018. szeptember 26-án. (MTI/EPA/Hayoung Jeon)

Az eddigi kutatások fényében egyre világosabbá válik, hogy az európai bevándorláspárti erők nem kis részben saját politikai megfontolásaikból támogatják a migránsok Európába telepítését, és nem pusztán „emberjogi” önzetlenség motiválja az érintett politikusokat a kötelező kvóta kapcsán tett – nem egyszer komoly ellentmondásoktól terhelt és időről időre változtatgatott – nyilatkozataikban.

A Migrációkutató Intézet egy korábbi tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy Franciaországban 2012-ben Francois Hollande akkori szocialista jelölt szavazati jogot ígért a bevándorlóknak és amnesztiát az illegális migránsoknak, amellyel végül a franciaországi muszlimok szavazatainak 86 százalékát szerezte meg.

A 2013-as németországi választásokon pedig a török származású választók mintegy kétharmadának voksát söpörte be a hatalomba visszavágyó és ezért fűt-fát ígérő szocdem párt, az SPD (és egyébként a másik bő egyharmad is baloldali pártokra szavazott). Ugyancsak becslések szerint a korai blairi időkben ötből négy Nagy-Britanniában élő muszlim a Munkáspártot támogatta. Nem kérdés, hogy Nyugat-Európa szerte, a migrációpárti baloldal igyekezett profitálni a migránsok választási részvételéből.

Ezzel a trenddel – jelesül, hogy alapvetően a baloldali pártok számolhatnak hagyományosan a bevándorlók szavazataival – volt képes szakítani a német kancellár.

Érdemes azonban ehelyütt más megközelítést alkalmazó kutatásokat is idézni, és talán odafigyelni azokra a véleményekre, amelyek szerint – ha Európában továbbra is rossz irányba haladnak a dolgok – a nyugati társadalmakban fokozatosan egyre nagyobb arányt képviselő muszlimok idővel a saját maguk által létrehozott, és a mi értékrendünktől legtávolabb álló nézeteket képviselő politikai erőkre szavaznak majd. Vagyis nem az SPD-re vagy a Munkáspártra, hanem a legkeményebb iszlám politikai programot képviselő pártokra. Csak egy aggasztó adat: egy tavaly szeptemberben publikált felmérés szerint a franciaországi muszlim fiatalok fele elutasítja a köztársasági értékrendet, ami jelentősen rosszabb arány az idősebb generációkhoz viszonyítva is. Vajon ők szavaznának majd a köztársaságpárti, toleranciát hirdető Szocialista Pártra? Egyáltalán bármely más, polgári-keresztény értéket képviselő európai párt listájára és jelöltjeire?

A bevándorláspártiak totálisan öngyilkos stratégiája hosszú távon egész Európát, az elmúlt évszázadok során felépített, polgári alapokon nyugvó parlamentáris demokráciát és a zsidó-keresztény kultúrkör alapértékeit számolná fel. Az pedig szintén egészen bizonyos: ha a német nagykoalíciós kormány folytatja jelenlegi bevándorláspolitikáját, akkor már nemcsak Németországot magát, hanem az egész Európai Uniót sodorhatja hosszú távon súlyos gazdasági és politikai válságba, és egy ilyen krízis következményei beláthatatlanok lennének mindannyiunk számára a következő évek, sőt évtizedek szempontjából.

Teljes cikk

Az Európa Tanácsnak fogalma sincs a határvédelemről és relativizálja az illegális tömegmozgás veszélyeit

2018. szeptember 18.

A strasbourgi székhelyű Európa Tanács ugyan nem uniós szerv, de mint tudjuk, szeretnek kötelékben mozogni az EU intézményeivel, ha nemzeti, konzervatív kormányok megregulázása van terítéken. Legfrissebb jelentésük megbélyegzi a határvédelmi intézkedéseket, bár helyenként kénytelen elismerni a magyar kormányzat és a hatóságok törekvéseit.

Az Európa Tanács (ET) Kínzás és az embertelen, vagy megalázó büntetések, vagy bánásmód megelőzésére alakult Európai Bizottságának legújabb jelentése szerint röszkei és a tompai tranzitzónában, illetve a magyar-szerb határszakaszon a menekültek kockázatnak vannak kitéve, fizikai és lelki bántalmazás érheti őket. A hvgonline által szemlézett dokumentum alapján az ET-jelentés legmegrázóbb része az embertelen bánásmódról és a Szerbiába való visszatoloncolásokról szóló fejezet.

Menekültek a magyar-szerb határ szerb oldalán, a vajdasági Kelebiánál (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

Teljes cikk

Sargentini különjelentés – mi várható az elcsalt szavazás után?

2018. szeptember 15.

A tartozódó voksok figyelmen kívül hagyása példátlan jogsértés, amely egy demokratikus rendszerben semmissé teszi az adott szavazás eredményét.

„2018. szeptember 12-én az Európai Parlament többsége megszavazta a magyar jogállamisági helyzetről szóló különjelentést: a plenáris ülésen 448 igen szavazattal, 197 ellenében, 48 tartózkodás mellett fogadták el a képviselők a dokumentumot.”

A hírekben a fenti tartalmú kijelentés volt olvasható, azonban az alábbiakban kifejtett okfejtés szerint a tényleges jogi helyzet ezzel ellentétes.

Judith Sargentini holland zöldpárti képviselő (Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger)

A jelentés elfogadásához több, mint a szavazatok kétharmadára, valamint az összes EP-képviselő abszolút többségének a támogatására (vagyis legalább 376 szavazatra) volt szükség. A tartózkodás az EP jogi szolgálatának állásfoglalása szerint nem számított leadott szavazatnak pedig akár a nyelvtani, akár a jogi elemzés elvégzése után kizárólag arra az egyértelmű következtetésre juthatunk, hogy a tartózkodó voksot is leadták az érintett képviselők. 48 személy döntött úgy, hogy él a lehetőséggel és a felkínált három lehetőség közül a tartózkodást választja.

Teljes cikk

A Sargentini jelentés és a magyar EP képviselők viszonyulása a magyarság érdekeihez

2018. szeptember 07.

Dr. Ifj. Lomnici Zoltán

alkotmányjogász

Felvetődik a kérdés, hogy miként értékelhető azoknak a magyar EP-képviselőknek a tevékenysége, akik a Magyarország ellen az Európai Unióról szóló szerződés uniós alapértékek betartásáról rendelkező 7. cikkelyének alkalmazását megszavazzák.

2017. május 17-ei ülésén az Európai Parlament állásfoglalást szavazott meg a magyarországi helyzettel kapcsolatban: a dokumentumot 393 támogató vokssal 221 ellenében, 64 tartózkodás mellett fogadták el. Az állásfoglalásban ez áll: „A magyar helyzet indokolttá teszi annak az eljárásnak az elindítását, amely Magyarország elleni szankciókat is eredményezhet.” Az igennel szavazók között volt magyar európai parlamenti képviselő, kérdés azonban, hogy a politikai és erkölcsi következményeken túl, lehet-e bármiféle eljárást lefolytatni az érintett politikusokkal szemben?

Kiindulópont, hogy napjaink indulatoktól szinte természetszerűleg átfűtött közéletében időnként szó esik a gyűlöletről és annak sajátos megnyilvánulási formáiról. Például valóban létezik idegengyűlölet, amiként a saját nemzet, közösség iránti ellenszenv is: mindkettőre láttunk eseteket például a magyarellenességben testet öltve. A magyarok ellen irányuló érzület és aktivitások kapcsán érdemes néhány gondolatot szentelni a téma tengerentúli előképének, amely megmutatja, hogy eltérő történelmi korokban mennyire másféleképpen is értelmezhető az ilyen „ellenességek” vizsgálata, néha akár ellenkező hatást kiváltva, mint amit az ügy szertelen prókátorai eredetileg elérni szándékoztak.

Az Európai Parlament brüsszeli ülésterme. (MTI/EPA/Stephanie Lecocq)

Idén nyolcvan éve, hogy az Egyesült Államok Képviselőházának egyik nyomozóbizottságát, az Amerika-ellenes Tevékenységek Bizottságát (HUAC) létrehozták a magántulajdonosok, állami alkalmazottak és szervezeteik fasiszta vagy kommunista összeköttetéseinek gyanúját felvető Amerika-hűtlen, felforgató tevékenységek kivizsgálására. 1969-ben a Képviselőház Belbiztonsági Házbizottságra változtatta a testület nevét, majd amikor 1975-ben megszüntették a bizottságot, annak feladatai, természetesen nem „eltörlődve”, átkerültek a Ház igazságügyi bizottságába.

A bizottság antikommunista vizsgálatait gyakran Joseph McCarthyval kötik össze, noha McCarthy szenátorként nem a Ház, hanem a Szenátus állandó vizsgálati albizottságának, illetve az a fölött lévő kormányműveleti bizottságnak volt az elnöke. Őhozzá még annyit, hogy bár sokan csupán egy hazug inkvizítornak állítják be, az ő feltevései alapvetően két hivatalos kormányzati vizsgálat eredményeire támaszkodtak, mely vizsgálatok a biztonsági kockázatot jelentő egyes kormányzati személyek azonosítására irányultak; az elsőt 1946-ban végezte el a külügy 4000 új munkatárs hátterének vizsgálatával – olyanoknál, akiket előtte új, más részlegekre helyeztek át a háborús tengerentúli hadműveletek beszüntetését követően. A 285 azonosított gyanús személyből végül „csak” 79-et távolítottak el.

A másik, szenátusi albizottsági részről támogatott 1947-es vizsgálat összesen 108 vörös múltú embert sorolt ​​fel a külügyi tárca kötelékéből, de George Marshall külügyminiszter a megállapítások ellenére nem tett további lépéseket. Ne feledjük, az ötvenes évek legkeményebb hidegháborús légkörében McCarthy, aki teljes tudatában volt a kormányzati vizsgálatok szükségességének, egy akkor világszerte valóban kiterjedt kommunista kémhálózattal szemben kívánta fölvenni a törvényes harcot – még akkor is, ha végül az Amerika-ellenes tevékenységek vizsgálata túlkapásokat is eredményezett, és nyilvánvalóan a példastatuálás szándéka is ott munkált egyes kormányzati fejekben. Tanulság: amikor „bűnös” struktúrák és személyek után kutatunk a múltban, a korabeli történeti kontextusban való értékelés szükséges, igyekezve elkerülni a bűnértelmezési ambivalenciából eredően esetleg téves következtetéseket.

Manapság Amerikában „nem szégyen” újból fölvetni az Amerika-ellenes tevékenységek kérdését, különös tekintettel a terrorizmus és az iszlamizmus jelentette veszélyre, ami nehezen különválasztható a migráció általános problémájától, mint ahogy azt több terrortámadás szervezőjének példáján is tapasztalhattuk. A republikánus Newt Gingrich, korábbi képviselőházi elnök nemrégiben egy Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló új házbizottság létrehozására szólított fel, egyben fölhívva a Kongresszust az amerikai ISIS-csatlakozók és szimpatizánsok felszámolási tervének elkészítésére. De Trump elnök vagy Orbán Viktor miniszterelnök szorosan kapcsolódó migrációs felismeréseit is idevehetjük, ha a valódi összefüggéseket belátva, nyilatkozataikat és tetteiket ezúttal nem a fake news-ok tálalásában tesszük mérlegre.

Annak különös fényében, hogy például a 2015. végi párizsi terrortámadások több szervezője nálunk is megfordulhatott a migrációs káosz forgatagában, különösen elképesztő magyarellenes tevékenységnek tűnik – tágabb összefüggésekben – mindazon politikusok működése, akik nem pusztán eltagadják a terrorizmus és a migráció közötti összefüggést, hanem egyenesen a déli határvédő kerítés lebontását sürgetik, és migrációügyben Brüsszelből uszítanak Magyarország ellen. Nemhiába, hogy például Niedermüller Péter „megbízható” Soros-szövetségesnek számít az EP-ben, és végső soron az egész Soros-birodalommal együtt egy olyan magyarellenes (de nem kizárólag magyarok ellen zajló) folyamat támogatója, amivel a bűnözés legkülönbözőbb formáit, a nemzetközi terrorizmust, valamint a politikai felforgatást és bizonytalanságot hozzák Európába.

A Stop Soros törvénycsomag vagy a bevándorlási különadó nem jelenkori mccarthyzmus, kópizált kiadásban, hanem sokkal inkább egy lehetséges alternatíva annak érdekében, hogy megóvja Magyarországot az ilyen magyarellenes tevékenységektől és a nemzetállamok legveszélyesebb ellenfeleitől.

Az, hogy a fentiek értelmében megszólal-e esetleg az érintett EP képviselők lelkiismerete a nyilvánvaló csúsztatásokat és torz magyarellenes megnyilvánulásokat tartalmazó Sargentini jelentés elfogadása kapcsán, szeptember 12-én megtudhatjuk.

Teljes cikk